Háromszoros átvételi árral kecsegtetik a bruttós napelemeseket, de még üresnek tűnik az ígéret
9 perc
2024.10.13. 06:15
A hivatalos átvételi ár “akár háromszorosát” kínálva igyekszik háztartási napelemes ügyfeleket szerezni egy vállalkozás. A PentaSun Magyarországon elsőként kínál aggregátori szolgáltatást a bruttó elszámolásban lévő háztartásoknak, ám egyelőre korainak tűnik az ígéret. Az ilyen szolgáltatás részletes szabályai még nincsenek kidolgozva, sok a kétség a technológiai háttérrel és a háromszoros átvételi árral kapcsolatban is.
A hatósági átvételi ár többszörösét ígéri egy hazai cég azon napelemes rendszerrel rendelkező háztartásoknak, amelyek már a bruttó elszámolásban vannak. Ez az első alkalom, hogy megvalósulni látszik a kormányzat által korábban beígért lehetőség a háztartási méretű kiserőművek (hmke) többlettermelésének piaci értékesítésére és megtérülésük javítására, ám – mint arra a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség (MNNSZ) figyelmeztetett – nem eszik ilyen forrón a kását.
A hmke-k megtérülése és további önerős terjedésük azóta kérdéses, hogy a kormány kivezette az éves szaldó elszámolást. Ez a hálózatról vételezett és oda betáplált elektromos áram éves mennyiségének különbségén alapult, rendkívül kedvező feltételeket teremtve a napelemes háztartásuknak.
Az éves szaldóban gyakorlatilag akkumulátorként tudták/tudják használni (még a telepítéstől számított 10 évig) a hálózatot: a tavaszi-nyári napsütéses időszakban megtermelt többletenergiát betáplálják, majd a téli, kevésbé napos időszakban felhasználják. Szerencsés esetben még akár pénz is visszajárhat nekik. A szaldó elszámolási rendszert azért alakították ki annak idején, hogy segítsék a hmke-k elterjedését a kezdeti időszakban, amikor még sokkal többe került telepítésük. Azóta viszont egyrészt olcsóbbak lettek a napelemek, másrészt sok hmke létesült, ami miatt indokolatlanná váltak az ennyire kedvező feltételek.
A bruttó elszámolásra áttérés uniós elvárás is volt, ám bevezetése – nem csak itthon – visszavetette a magánerős hmke-telepítéseket. Magyarországon ennek leginkább az az oka, hogy rendkívül alacsony – a szolgáltató által az átlagfogyasztási mennyiség alatti olcsóbb tarifának is csupán hetedrészét kitevő – értéken, 5 forintban határozták meg a kilowattonkénti átvételi árat a hálózatba betáplált áramért. Így évtizedes hosszúságúra nyúlt a hmke-k megtérülése.
Ennek javítására eddig csak helyi energiatároló kapacitások beépítésével nyílt mód. Többek között ezért is támogatja akkumulátorok felszerelését a napelemek telepítése mellett az idén év elején indult frissebb napelemes lakossági pályázat, a Napenergia Plusz Program. Korában szakértők segítségével számoltunk utána, hogy a 65 százalékos állami támogatás révén ingyen akkumulátorhoz jutó pályázók számára miként tud jobb megtérülést nyújtani ez a konstrukció.
Már akkor tudni lehetett azonban, hogy másként is javítható a megtérülés, és ennek nyomán a telepítési kedv. Egyrészt azzal, ha piaci áron tudják értékesíteni a hmke-k a felesleges elektromos áramukat – amit saját állítása szerint a kormányzat is támogatna –, vagy pedig úgy, hogy a szomszédnak adják el magasabb áron, mint az 5 forintos átvételi ár, de olcsóbban, mint amiért a szomszéd a szolgáltatónak fizet érte. Ezek megvalósításához azonban – mint arra Dunai Bálint, a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetségének (MERSZ) elnöke, az MNNSZ Energiaközösségi Tagozatvezetője felhívta a figyelmet – több feltétel sem teljesül egyelőre.
Az elnök szerint több, a jelenlegi villamosenergia-kereskedelmi és -elszámolási rendszerben fennálló technikai és szabályozási jellegű akadály is van, például
még egyetlen piaci szereplő sem rendelkezik azokkal a kereskedői és elosztói szintű megállapodásokkal, amik ilyen szolgáltatás biztosítását lehetővé tennénk, illetve sem műszaki, sem adminisztratív lehetőség nincs még a hmke-k többlettermelésének aggregációjára és piaci értékesítésére.
Dunai Bálint a HVG-nek részletesen is kifejtette ezeket az akadályokat. Az első feladat a többlettermelés aggregálásának részletes rendezése az elosztói szabályzatban. Mivel egyetemes szolgáltatást nem kínálhatnak, az aggregátor cégeknek egyetlen lehetőségük lenne a hmke-k felesleges áramának továbbadására: ha az elosztói szabályzatban rendeznék az elszámolás technikai részleteit. Az aggregátorok ugyanis alanyi jogon nem kapnak kereskedelmi engedélyt az elektromos áramra. Ennél fogva a hmke-k többlettermelését nem értékesíthetik úgy, mint amikor egy kereskedő némi árréssel drágábban adja el a piacon az olcsón vett árut.
Az aggregátornak arra van lehetősége – ezt teszik lehetővé a szabályok –, hogy kvázi a termelő megbízottjaként, az ő jogán közvetítsék a megtermelt és általuk el nem fogyasztott áramot megbízási díj fejében.
Külön azonosító kellene a betáplált áramra
Csakhogy jelenleg még nincs szabályozva, hogy milyen logisztika mentén valósulhat ez meg. Praktikusan, hogy honnan tudják, hogy a velük szerződő hmke-sek közül ki és mennyi áramot töltött fel a hálózatba. Ahhoz, hogy ez elkülöníthető legyen az egyetemes szolgáltatástól, külön-külön POD-azonosítóra (point of delivery, szolgáltatási pont, gyakorlatilag az adott hmke egyedi azonosítója) van szükség a hálózatból vételezett és a hálózatba feltöltött áram esetében. Utóbbi POD-azonosítója alapján lehetne nyomon követni és kiszámítani a feltöltött mennyiséget, majd kivenni az egyetemes szolgáltató mérlegköréből és áthelyezni az aggregátor saját vagy egy őt befogadó kereskedő mérlegkörébe, emly ezen keresztül tud elszámolni a saját ügyfelével. Az adminisztráció teljességéhez megfelelő formanyomtatványokra is szükség lesz majd, de az elosztói szabályozás vonatkozó rendelkezései híján ezekre még várni kell.
Dunai Bálint úgy tudja, kering már egy elosztói szabályzattervezet, de még nem tudni, mikor és milyen szövegezéssel válhat véglegessé. Értesülései szerint egyelőre sem az Energiaügyi Minisztérium, sem a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) nem véleményezte még.
Elosztói szabályzat híján pedig lutri szerződést kötni bármilyen aggregátorral.
Azt vállalják, hogy intézik az összes adminisztrációt, létrehoznak egy online számlázási fiókot minden ügyfélnek, amin keresztül az elszámolás zajlik. Ehhez online regisztrációt kérnek. Szeptember 19-én kiadott közleményükben azt is írják, hogy néhány alapvető adat megadása, és “rövid ellenőrzési folyamatot követően már csatlakozhatnak is a rendszerhez”.
A cég honlapján elérhető Aggregátori Központhoz Csatlakozásról szóló általános szerződési szerződési feltételekből ugyanakkor kiderül, hogy az online regisztrációval az igénybejelentést jelzik az ügyfelek az aggregátor portfóliójához csatlakozáshoz, de ahhoz, hogy konkrét megállapodást is kössenek több előfeltételnek is teljesülnie kell. Például, hogy “Az aggregálást az illetékes Elosztó visszaigazolja”, és ennek a visszaigazolásnak a dátumát határozzák meg az aggregátori megállapodás hatályának kezdőnapjaként. Egyébként fix két évre lehet szerződni, az elszámolás havi alapon megy.
Az árazást pedig úgy rendezik, hogy a HUPX (a magyar áramtőzsde) másnapi órás árainak 0,6 szeresét veszik alapul, amit tovább csökkentenek 0,01 euróval, és ez a 0,01 eurós további csökkentés a negatív áramár esetében is érvényes, szó szerint: “Negatív tőzsdei ár esetén az ár 100%-át tovább csökkenti havi összesítésben a 0,01 EUR/kWh érték.”
A MERSZ elnöke annak a kockázatára is figyelmeztet, hogy vajon karba tett kézzel nézné-e az egyetemes szolgáltató, ha az aggregátorok elszipkáznák a mostanra 10-20 ezer közé is tehető, bruttó elszámolásban lévő hmke-s ügyfeleket, pontosabban az ő többlettermelésüket. Ezzel ugyanis megborulhatnak a szerződésekben jellemzően egy évre előre lekötött áramszolgáltatási tervek.
Hogyan tudnák tartani a menetrendet?
A másik kérdés a színre lépő aggregátorral kapcsolatban a technikai háttér. Azt még viszonylag egyszerűen megtehetik, hogy a velük szerződő ügyfelek többlettermelését összeaggregálják a POD azonosítók alapján, de kérdéses, hogyan tudnak megfelelni a szabályozói elvárásnak, aminek lényeges eleme, hogy egységes, részletes, negyedórára lebontott menetrendet adjanak le előre a termelésről. Ha pedig nem tudják ehhez tartani magukat, akkor kiegyenlítő energiát kell biztosítani, aminek költségét utólag határozzák meg, így előre biztosan nem lehet számolni vele.
A menetrendet előre kiszámolni 10-20-50 ügyfél megléte esetén jelentős kihívás. Például mert a hmke-s termelők napelemei “összevissza vannak tájolva”, és nem tudni előre biztosan, mikor és mennyi energiát használnak fel saját termelésükből. A tervezhetőséghez szükség lehet helyben telepített eszközre, amivel kívülről tudják szabályozni az invertert, és szükség esetén megmondani, mikor, mekkora részét engedje rá a hálózatra a többlettermelésnek.
A menetrendezés problémáira más iparági forrásaink is kitértek, amikor a PentaSunnal kapcsolatban érdeklődtünk. Azt mondták, az egész ágazat figyeli, hogyan képes megoldani ezt a szakmában régi motorosnak nem számító cég. “Vagy feltalálták a meleg vizet, vagy nem járták körbe rendesen a jogi, engedélyezési, elszámolhatósági feltételeket” – mondta egyik forrásuk. Többen azt gondolják, hogy valamilyen hasonló összetételű virtuális erőműhöz kapcsolva lehetséges indirekt menetrendezés mesterséges intelligencia segítségével. Mindez azonban olyan elvi technikai részlet, ami csak akkor lenne aktuális, ha már kitérne az elosztói szabályzat az aggregálás részleteire, aminek hiánya egyébként az energiaközösségek terjedésének is fő akadálya.
Dunai Bálint szerint a szövetség örül a PentaSun megjelenésének, ám visszásnak tartják azt, ahogy kommunikálnak a szolgáltatásról. “Nem azt mondják, hogy gyertek hozzám, mert hamarosan lehetővé válik ez, és addig szerződjünk le, hanem úgy tesznek, mintha már ténylegesen működne a rendszer és élne a szolgáltatás.”
Az elnök szerint két dolog állhat a háttérben: szándékos félrevezetés, vagy tájékozatlanság. “Úgy vélem, csupán utóbbiról lehet szó. Elkezdték, mert azt hitték működik, és csak közben derült ki, hogy mégsem” – mondta lapunknak Dunai Bálint, aki szerint mindez egyelőre találgatás, hiszen hiába próbáltak kapcsolatba lépni a céggel, hívták őket mind az MNNSZ-be, mind a MERSZ-be, ez ügyben még nem kaptak visszajelzést. Szavai szerint bármi is áll üzletpolitika hátterében,
a piacnak nagyon rosszat tesz, hogy megkérdőjelezhető dolgot csinálnak.
Az pedig szerinte totális félreértés, hogy a jelenlegi hivatalos 5 forintos kilowattonkénti ár háromszorosáról szólnak a híradások – figyelmeztetett. Ez ugyanis messze nem garantált. A cég a tőzsdei ár 60 százalékát ígéri kifizetni a hmke-s termelőknek (vagyis 40 százalék a megbízási díj). Az viszont már korántsem biztos, hogy megmarad az az éves átlagár, amiből kijön a most ígért 15-16 forintos kilowattonkénti kifizetés. A napelemek terjedésével ugyanis egyre gyakrabban fordul elő negatív vagy nagyon alacsony áramár – ami miatt már kormányzati közbelépést is rebesgetnek – , így
akár az is elképzelhető, hogy idén már csak 10, jövőre pedig csak 5 forintot tudnának majd fizetni.
Lapunk e-mailben megkereste az érintett céget, azt szerettük volna megtudni, hogy mire alapozzák aggregátori szolgáltatás elindítását, rendelkeznek-e ehhez szükséges engedélyekkel és megállapodásokkal, ügyfeleik mikor számíthatnak a többlettermelés utáni első kifizetésekre, és mit szólnak a kritikákhoz. Ha válaszolnak beszámolunk róla.
A napelemes ágazatot az utóbbi időben nemcsak az új szolgáltatással jelentkező szereplő rázta fel, hanem a legfrissebb kormányzati tiltások is. Utóbbiról bővebben itt olvashat: