Plusztámogatással, helyzetfelméréssel akar változtatni a budapesti hajléktalanok életén a főváros
Új megközelítéssel próbál a hajléktalanok segítségére lenni a főváros, szemben a Tarlós-korszakkal, amikor Budapest és a kormány is inkább rendészeti kérdésként kezelte a problémát. új jelenség, hogy több száz hajléktalan átköltözött Ausztriába.
Hajléktalanszámlálást javasolt Szentkirályi Alexandra az új összetételű Fővárosi Közgyűlés múlt heti alakuló ülésén. A Fidesz fővárosi frakciójának vezetője – a civilekben csak ellenséget látó pártjának szokásaitól eltérően – azt is kérte, hogy az utcán élők számbavételébe, majd annak nyomán a sürgős intézkedési terv elkészítésébe az érintett segítő szervezeteket is vonják be. A kormánypárt volt – a júniusi választások előtt a megméretéstől megfutamodott – főpolgármester-jelöltje a jelek szerint nem igazán volt képben, hiszen október elején már elindult Budapesten egy részletes felmérés. Ennek során nemcsak összeszámolják az utcán éjszakázni kényszerülőket, hanem fel is mérik az egyéni szociális helyzetüket.
Szentkirályi – amúgy a közgyűlés által is támogatott – ötletével abban az értelemben is nyitott kapukat döngetett, hogy olyasmit kért számon Karácsony Gergelyen, amit az újraválasztott főpolgármester már az előző ciklusban is gyakorlattá tett: szorosan együttműködött a hajléktalanellátásban dolgozó civil szervezetekkel, egyházakkal, illetve célzott programokat valósított meg, amelyek eredményeképpen nagyjából kétszáz idős hajléktalan jutott önálló lakhatáshoz. De bizarr volt a felvetése azért is, mert épp a Fidesz által támogatott Tarlós István regnálása idején a hajléktalanok üldözése volt az „ars poetica”: a közparkok padjainak közepére például a fekvést megakadályozó korlátokat helyeztek, illetve megszülettek a közterületi „hajléktalankodást” kriminalizáló jogszabályok. Azóta aki életvitelszerűen közterületen él, szabálysértést követ el.