Per Petterson: Csak egy tervem volt, tizennyolc éves korom óta író akartam lenni
Az idén 72 éves Per Petterson az elmúlt évtizedek norvég irodalmának egyik legjelentősebb alakja. A szélesebb közönség leginkább a Lótolvajok című regényről és annak filmváltozatáról ismerheti. A PesText Fesztivál alkalmából Budapestre látogatott, mi pedig kihasználtuk az alkalmat egy hosszú beszélgetésre.
hvg360: Skandináv irodalom – ezt a kifejezést használjuk, amikor skandináv országból származó szerzőről vagy egy ilyen szerző könyvéről beszélünk. De létezik valójában olyan, hogy skandináv irodalom? Releváns kifejezés ez? Vannak témák, hangulatok, sajátos nyelvhasználat vagy valamilyen szociológiai szempont, ami összekapcsolja, egybefűzi ezeket?
Per Petterson: Igen, igen, látom, amikor Amerikában vagy Angliában kritika születik valamelyik könyvemről, hogy a skandináv irodalom kifejezést használják. Több aspektusát szokták emlegetni, én leginkább a „melankólia-bizniszben” vagyok érdekelt. Nehéz ezt egyébként belülről megítélni. Én úgy látom, hogy mi, az írók, nagyon is különbözünk egymástól. A magyar irodalomról sem mondhatnánk ki, hogy összességében, egyben képvisel valami különlegeset.
hvg360: Lehetséges, hogy akkor inkább egy marketingeszközről van szó?
P. P. : Igen, elképzelhető. Valamint lehetséges az is, hogy azoknak, akik írnak az irodalomról – kritikákat, elemzéseket – szükségük van egy kategóriára, amibe ezeket a műveket elhelyezhetik. De kétségtelen, hogy létezik a skandináv melankólia. Az én könyveim is elég melankolikusak. Egyáltalán nem boldog művek, még akkor is, ha mindig ott van bennük a remény.
hvg360: A nyelv, amit használ mindig nagyon szép, de mindig szikár, sosem folyik át giccsbe vagy szépelgésbe. Mindig keskeny ösvényen jár, de sosem téved le az útról. Mi a titka? Hogyan tartja az egyensúlyt vagy az arányokat?
P. P. : Gyűlölöm a szentimentalizmust. A dolgok azok, amik. Meg kell velük birkóznunk. Az első könyvem, a Szájában hamu, cipőjében homok (ez Petterson Magyarországon megjelent legfrissebb műve – a szerk.) például végtelenül szikár és takarékos, novellák szerepelnek benne, mert akkor azt gondoltam, hogy nem vagyok még képes egy regény megírására. Korábban próbáltam nagyobb lélegzetű műveket írni, a nagy norvég regényt, aztán mindig elakadtam a tizenötödik oldalon. Majd rájöttem, olyat kell írnom, amire képes vagyok.