Boszorkány-e Kamala Harris? Nézd meg a macskáit! Évezredes előítéletet idéznek fel Trumpék

A liberális Kamala Harris és a jobboldali populista Donald Trump nem csak a gazdaság, a bevándorlás, az abortusz szabályozása és az amerikai külpolitika ügyeiben vitázik a választási kampányban. Vannak ennél jóval mélyebb, kulturális, etnikai és nemi jelentésrétegei is az idei választásnak.

Egy 78 éves, milliárdos családba született fehér férfi csap össze egy értelmiségi bevándorlóktól, fekete apától és indiai anyától származó 59 éves, egész életében dolgozó nővel a világ legnagyobb hatalmú vezetőjének pozíciójáért. Ezen a mélyebb, kulturális jelentésszinten dobta be a macskás nők elleni, ezeréves gyökerekre visszanyúló előítéletet a republikánus J. D. Vance (Trump alelnökjelöltje) Harris és a demokraták ellen. És itt van jelentősége Harris széles szájú, szívből jövő, felszabadult nevetésének is.

Donald Trump és J.D. Vance

AFP/David Gray

Őrült macskás öreglányok

Az egész még 2021-ben kezdődött, amikor Vance azt nyilatkozta a Fox News akkori műsorvezetőjének, Tucker Carlsonnak: az Egyesült Államokat „egy rakás gyermektelen macskás nő irányítja, akik boldogtalanok a saját életükkel és döntéseikkel, ezért az egész országot boldogtalanná akarják tenni”. Ezután Vance név szerint beleszállt demokrata politikusokba: „Nézd meg Kamala Harrist, Pete Buttigieget, Alexandria Ocasio-Cortezt; a demokraták jövőjét olyan emberek irányítják, akiknek nincsenek gyermekeik. Hogy lehetne bármi értelme annak, hogy olyan emberekre bízzuk az országot, akiknek igazándiból nincsen benne közvetlen érdekeltségük?”

A macskásnőzést idén nyáron, Vance alelnöki jelölésekor kapta fel a média, azóta tart a kultúrharc új korszaka. Egyfelől Vance mellett Trump és más, a fundamentalista, konzervatív keresztény szavazókat kiszolgáló politikusok is beleálltak. Másfelől Jeniffer Anistontól Taylor Swiftig rengetegen védik a macskás nőket – és ami komolyabban mögötte van, a gyermektelen és közéleti vagy más karriert vállaló nőket. Taylor „gyermektelen macskás öreglányként” írta alá a 284 millió Instagram-követőjének küldött, a választásokon Harrist támogató posztját, amire az eddig 12 gyermeket nemző Elon Musk gyerekcsinálást ajánlott neki.

De miért rugóznak annyit a politikusok és a szupercelebek a macskás nőkön? Egyetlen szó, egyetlen kifejezés egy egész, belekódolt világot nyit meg – állítja George Lakoff amerikai nyelvész, a keretezés elméletének nagy hatású kutatója. De milyen világ nyílik a macskás nők képe mögött, miért pont ezzel előítélettel támadják a republikánusok Harrist? A macskás nő közhellyel az amerikai angolban és a magyarban is az egyedülálló, idősebb nőket írják le, akiknek nemcsak macskáik vannak, de furi, maguknak való, magányos különcök is. A kifejezéssel Vance szélesebb kulturális előítéletre utal, amely nevetségessé teszi a nőket. Főleg a hatalmi pozícióban lévő nőket (és ez már főleg amerikai jelenség, mert itthon túl kevés nő van vezető pozícióban), ha nem a hagyományos nemi szerepek szerint viselkednek. A macskás nő figurája tulajdonképpen karikatúra: az érzelmi instabilitást és társadalmi elszigeteltséget hangsúlyozza.

Az angolszász országokban az „őrült macskás öreglány” (crazy cat lady) a popkultúra, a Halloween része is: a lányok és fiatal nők sokszor választják a hatalmas hajcsavarós, a rózsaszín pongyolájára akaszkodott macskákat cipelő anyóka jelmezét.

Az amerikai alelnök és a demokrata párti elnökjelölt, Kamala Harris támogatója „Childless Cat Lady” feliratú pólót visel 2024. szeptember 12-én az észak-karolinai Greensboróban egy kampányeseményen.

AFP/Jim Watson

Szinglihordák újratöltve

Kevésbé vicces, hogy a dilis, emberkerülő macskás öreglány képe egyértelműen negatív előítéletet is hordoz. Azt üzeni: ez a nő nem hasznos a társadalom számára. Nem tölti be a hagyományos nemi szerepeit, nem szül, nem nevel gyerekeket, unokákat, a család helyett a macskáit választja. Ezt az ítéletet persze általában férfiak mondják ki, mint ahogy az abortuszról is leginkább férfiak, no meg egyházi státuszban és cölibátusban élők szeretnének dönteni. S a macskásnő-vitában immár arról is, hogy élhet-e egyedül nő, s hogy joga van-e a nőnek ahhoz, hogy kivonja magát a társadalmi újratermelés, a szülés alól. (Nem beszélve azokról, akiknek más okok miatt nem lehet gyermekük.)

A macskás nő címke persze szexista, hiszen a macskás pasikról senki nem beszél. Bohókás agglegénynek lenni teljesen rendben van. Vance szófordulata az amerikai politika régi hagyományát tükrözi, ahol a nőkre – különösen a színes bőrű nőkre – eltérő szabályok vonatkoznak, mint férfi társaikra. A megjegyzés Harris tekintélyét, hitelességét nem a politikájával vagy tetteivel akarja aláásni, hanem azzal, hogy megalázó, lesajnált-lenézett, sztereotipikus szerepbe helyezi. Macskás nő nem való elnöknek – ez az üzenete. Szavazz inkább a fehér jobber férfire, csak ő lehet az elnök.

Mindez nem ismeretlen Magyarországon sem. A 2006-os választási kampányban Mikola István fideszes politikus támadta a „szinglikből összeálló hordákat a közjó és az igazságosság szellemében”. Mikola még Vance-nél is elítélőbb stílusban dörögte: „döntenünk kell a két világ között. Az egyik oldalon az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése, a másik pedig az önpusztító, talán prolongált öngyilkosságkép is aposztrofálható”. Mikola támadását hatalmas felzúdulás követte, a Fidesz kis különbséggel elvesztette a választásokat, de a populista jobboldal itthon is megtartotta a témát.

A konzervatív, natalista, a születésszámot mindenek fölé helyező megközelítés szerint: az a nő, aki nem nevel gyereket, nem dönthet egy ország jövőjéről. Egy darabig Ursula von der Leyen is azért volt a körükben népszerű, mert politikusként hét gyermeket szült és nevelt fel.

Boszorkány fekete macskával

De honnan ered a macskás nő képe? Hiszen nemcsak a modern, városi, egyedülálló nők tartottak macskát a nyugati történelemben. Az ártatlannak tűnő frázis mögött évezredes kulturális jelentés húzódik: a macskás boszorkányé. A boszorkányok és macskák kapcsolata a középkori és kora újkori európai folklórral keveredő vallási hiedelmekben gyökerezik.

A középkori európai néphiedelmekben, babonákban a macskákat gyakran természetfeletti lényeknek tartották. Éjszakai életmódjuk, titokzatos tekintetük és önálló természetük miatt sokan hittek abban, hogy mágikus képességekkel bírnak. Különösen a fekete macskákat látták baljóslatúnak, akik szerencsétlenséget hoznak.  E máig megmaradt hiedelem (te egyébként szereted, ha fekete macska megy át előtted az úton?) erősödött meg a boszorkányperek idején: a fekete macskákat a boszorkányok segítőinek tartották.

A középkori keresztény teológia (ezen belül a démonológia) szerint a boszorkányok a sátánnal kötöttek szövetséget. Az állatok, például a macskák, démoni támogatók (familiárisok) lehetnek, akik a boszorkányokat varázslatok végrehajtásában segítik. Más elképzelések szerint a boszorkányok képesek macskává változni, hogy elkerüljék a kínzásokat és a máglyát. Sőt, az maga az ördög fekete kandúrrá is képes válni.

Boszorkány – illusztráció 1692-ből

Collection Roger-Viollet / Roger-Viollet via AFP

A Malleus Maleficarum (1487), a boszorkányperek alapjául szolgáló fontos szöveg részletesen tárgyalja a familiárisok szerepét, és gyakran utal a macskákra mint a boszorkányok szolgáira. Mindez persze nemi sztereotípiákhoz kapcsolódott: a boszorkányokat gyakran magányos nőkként ábrázolták, akik egyedül éltek a női háztartás részének számító macskákkal. Így lett a macska a boszorkány egyik ismertetőjegye,  hasonlóan ahhoz, ahogy a középkori szenteknek is megvoltak a maguk ismertetőjegyei.

A boszorkányperek nyomán aztán nemcsak a boszorkányok, hanem velük együtt a macskák is gyanússá váltak és elkezdték irtani őket. Egy ilyen esetet elemez az amerikai történész Robert Darnton: a 1762-es nagy párizsi macskamészárlás során a macskákat zsákba kötve dobták a tűzre. (A zsákbamacska kifejezésnek azonban alighanem más a szófejtése.)

A salemi boszorkányperektől a női politikusok elleni célozgatásokig

Az amerikai boszorkányperek nincsenek időben nagyon távol: a salemi boszorkányperek a 17. század végén zajlottak Massachusettsben. A több mint 200 vádlottból harminc embert találtak bűnösnek, közülük tizenkilencet (tizennégy nőt és öt férfit) felakasztottak, egy férfi a kínzásoktól és többen a börtönben a betegségektől haltak meg.

A klasszikus boszorkánykép a viktoriánus korban, a hosszú 19. század kultúráján keresztül szűrődött át a mai angolszász tömegkultúrába, a macskás nő képébe. E kor teremtette meg a egyedülálló, bogaras, macskás vénlány képét, aki állandó gúny tárgya. A klasszikus boszorkányhit és a későbbi tömegkultúra macskás nőjének közös eleme: a nő kezelhetetlen veszélyforrásként jelenik meg.

„Úgy nevet, mint egy őrült”: a női nevetés veszélyes

A macskásnőzés csúsztatási logikája ez: gyermektelenség→macskás nő→dilis, őrült. Az őrült nőt pedig a helyén kell tartani, távol a közügyektől. Ugyanilyen sunyin nőellenes, amikor Trump a kampánybeszédeiben rendszeresen a „röhögő Kamala Harrisről” beszél. Ilyen, Harris mentális betegségét sugalló beszólásokkal megtűzdelve: „Láttad, ahogy nevet? Őrült. Tudod, a nevetéssel sok mindent elárulhatsz magadról. Dilis.” Vagy ahogy Trump egy a választásokon különösen fontos billegő államban, Pennsylvaniában tartott kampánygyűlésén gyalázkodott: „Ez egy őrült ember nevetése. Egy holdkóros nevetése.”

Harris valóban annyira jóízűen, szélesen gesztikulálva és őszintén nevet, hogy abból (a mémek mellett) már egy egész perces, fertőző nevetővideót is összeállítottak.

Érthető, hogy Harris felszabadult nevetése nem tetszik a tekintélyelvű, macsó Trumpnak. A nő maradjon inkább néma, vagy halkan csilingelve, elismerően kacarásszon férje elméncségein. A hangos, nyilvános női nevetés kerülendő! Ahogyan egy 19. századi magyar illemtankönyv is előírja a nők számára: a jó magatartású nő tisztelet gerjeszt, “s ha nem is szép, mégis tetszik”. Köszönésnél nem szabad nevetnie, ehelyett “nyájas, de nem nevető arckifejezés” ajánlott. A nevetés soha ne legyen se hangos, se suttogó a társaságban. “Utcán hangosan beszélni vagy kacagni, a kezekkel hadonászni rendkívül helytelen dolog. Jól nevelt emberek úgy kerülik a feltűnést, mint a járványt, főkép pedig az utcán és nyilvános helyeken.” (Az illem. Írta: Egy Nagyvilági Hölgy, 1881.)

A nyilvánosan nevető nőket történelmileg a társadalmi szerénység hiányával, a hisztériával, sőt az elmebajjal is összefüggésbe hozták. Trump és a jobboldali populisták azt sejtetik, hogy Harris nevetése a gátlástalanság, a romlottság megengedhetetlen jele, és mindent megtesznek azért, hogy Harrist a választók tudatalattijában undorítónak éreztessék. Színesbőrű, kisebbségi nő esetében a sugalmazott határátlépés persze még súlyosabb vád, még ha a ma már megengedhetetlen, nyíltan rasszista szavak nem is hangzanak el. „Miért nem tudod, hol a helyed kisanyám, ne nyeríts itt, viselkedj halkan, nem tartozol ide” – ez Trump célzásainak valódi értelme.

A valóságban Harris alelnök nevetése erőt, függetlenséget és belső békét mutat. Őszintén kinevette például Trumpot, amikor a volt elnök a „kutyákat evő bevándorlókról” hazudozott éppen.

Nem véletlen, hogy a szinte sohasem nevető Donald Trump már csak ezért is tart Harristől: képtelen az egészséges nevetésre.

Macskátlan nő lesz az amerikai elnök?

Boszorkányutalások és a női nevetés elleni támadás a 21. századi választási kampányban? Úgy tűnik, ősi gondolati sémáink is velünk élnek a mai politikai kommunikációban. „Sohasem voltunk modernek” – mondja erről Bruno Latour francia antropológus.  Vagy mégis volna valami haladás? Mégis lehet, hogy a feudalizmus ellen, a felvilágosodástól induló egyenjogúsító mozgalom újabb határhoz ér? Lehet, hogy november 5-én egy szívből, felszabadultan és hangosan nevető fekete és indiai származású nő lesz a világ legnagyobb hatalmú döntéshozója, az USA demokratikusan megválasztott elnöke? Aki a valóságban a férjével, Douglas Emhoffal nevelte Emhoff előző házasságából származó két gyermekét. És akinek egyébként – szemben minden jobberpopulista félrebeszéléssel – nincs macskája.

Kelt pénteken, 13-án.

Ezúton nagyon köszönöm Klaniczay Gábornak (CEU Középkortudományi Tanszék) a boszorkányokra tett utalások szakmai ellenőrzését.

A szerző szociológus, a Koppenhágai Egyetem docense

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.