Ahol az ölelés is egy fogás – Hasbeszélő Balatonfüreden zárta a szezont, és nem bánta meg
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen egy vasüzletben.
Jó, nagybetűvel kell írni: Vasüzlet, mert hogy tényleg ez a neve. Balatonfüreden, a Kossuth utcában, annak is a felső fertályán, amit már simán lefaluznak az idegenek, inkább tolják magukat a tömeggel a partmenti sétányokon. Mondván, nincs itt semmi látványosság, legfeljebb a Vörös templom meg a Fehér templom. A kettő között meg lepusztult üzletek hűlt helye. Volt. Mert éppen, hogy nagyon is újjászületőben van a környék.
A Vasüzlet is a harmadik szezonját kezdte itt az idén tavasszal. 2022 tavaszán nyitott a Huszár Mátyás vezette lelkes, lendületes, csupaszív fiatal csapat. Új életet kezdve új életet leheltek az 1920-as évektől valóban vasüzletként szolgáló régi polgári házba. Huszár útja éppenséggel Csopakról indult, több állomáshelyen keresztül vezetett ide, ahogy ő mondja: „még a „tojáshéjjal a s*ggemen a Vígmolnárba kerültem, ahol Teri néni – akit nagymamaként szeretek – megtanította, mi a főzés, az étel szeretete.”
S aztán jött a füredi Halászkert, a Nem kacsa, a Hilda, a Salt. Erre az utóbbira már biztos felkapja a fejét jó néhány pallérozott foodie. Akik igen hamar idetaláltak a „faluba” is, hogy kiüljenek az útszélre kitett asztalokhoz, vagy bent, sok jó ember kis helyen elfér alapon, akár a pult mellől leselkedjenek a Vasüzlet látványkonyhájába. Nagyokat nyelve s várva, hogy mikor osztozhatnak már a malacfülön, csirkemájnyárson, malaccsászáron, marhagombócokon és így tovább.