Jól jön a kormánynak az iskolai mobilhasználat körüli botrány, addig sem a széthulló oktatásról van szó

A mobiltelefonok ügyét pont elég lenne az iskolai házirendekben szabályozni, mint ahogyan az eddig is történt, és ezt fél évvel ezelőtt még az oktatásirányítás is megfelelőnek tartotta. Az, hogy egy ilyen kérdés miatt az ország egyik legeredményesebb gimnáziumának igazgatóját megalázó körülmények között lapátra tették, semmi más, mint a politika véleménye és üzenete az oktatásról.

Nemcsak a budapesti Madách Imre Gimnáziumban, de számos más helyen is igazgató nélkül kezdték a tanévet az iskolák, mert több esetben most látta elérkezettnek az időt a Belügyminisztérium, hogy bosszút álljon azokon az intézményeken, ahol a tanárok a legbátrabban kiálltak a jogaikért. A budapesti Kölcsey és Károlyi vagy a székesfehérvári Vasvári Gimnázium szintén kiemelkedik a mezőnyből, s az ezeket akár már évtizede vezető pedagógusok leváltásával a kormány azt üzeni: így járhat mindenki, aki az oktatás ügyében szót emel.

Ez azért is kicsinyes bosszú, mert jól látni, hogy a pedagógustársadalom többsége semmiféle véleménynyilvánításra nem kapható, a tiltakozások nem érik el azt a kritikus tömeget, amelyet a politikai vezetés már figyelemre méltatna. Ez a közömbösség látszik azon is, hogy semmiféle erőteljesebb fellépés nem volt a madáchos igazgató kirúgását követően: sem az élenjáró gimnáziumok hivatalban lévő vezetői nem szólaltak meg, sem a Nemzeti Pedagógus Kar nem nyilvánított véleményt. Kevesen követték a Kölcsey – már leváltott – igazgatójának a példáját, aki a tanévnyitón azt mondta, hogy „kiállok a Madách-gimnázium igazgatójáért, az általa és az egész iskolaközösség által képviselt értékrendért”.

Amennyiben persze a pedagógusok egyetlen gondja a béreik elmaradása volt, az lassan megoldódni látszik. Azt a vállalását ugyanis várhatóan beváltja a kormány, hogy a pedagógusok átlagbére két éven belül eléri a diplomásátlagbér 80 százalékát (ami a számítások szerint jövőre több mint 800 ezer forint lesz). Ez ugyan még arányában is jócskán elmarad az uniós átlagtól (a pedagógusok több országban is a diplomások átlagánál többet keresnek), ám ahhoz talán segítség, hogy a tanárok ne Aldi-pénztárosként keressék a boldogulásukat.