Papp Réka Kinga: Foszladozó oktatás – ezt nem okosba kellene megoldani

Amikor először kaptam listát a bölcsődébe beszolgáltatandó javakról, még meglepődtem. Vécépapír, szalvéta, zsebkendő, törlőkendők, szappan… Emlékeztem a saját gyerekkoromból, hogyan hordtuk magunkkal az egyénileg kicsomagolt klotyópapírt a lakótelepi általános iskolába. Friss szülőként még azt képzeltem, hogy a közben eltelt húsz év alatt talán változtak a dolgok.

Tizenévnyi gyereknevelés alatt megszoktam, mára a szemem is alig rebben az iskolakezdő bevásárlások láttán. Megszoktam, hogy az intézmény nem biztosítja a higiénés alapokat, és a fénymásolópapírt is mi hordjuk be a kézműves doboz és a vonalzókészletek mellett.

Az sem titok, hogy az állami iskoláknak ma Magyarországon esélyük sincs ezen a helyzeten változtatni, mert a legalapvetőbb szükségleteikre sem kapnak eleget a rommá központosított intézményfenntartótól. De egyre több helyen kérnek a méregdrága magániskolák is a tizenkét havi tandíj mellé még önkéntes munkát, süteményt az évnyitóra, plusz kiránduláspénzt, egyszeri hozzájárulást a tantermek szépítéséhez.

Sajnos ezek az „önkéntes” hozzájárulások nem javítanak, hanem rontanak az oktatási rendszer általános helyzetén.

A szürkezónás beszolgáltatások két társadalmi jelenségre épülnek: a nők kizsákmányolhatóságára és az elnyomott társadalmak túlélési reflexeire.