Elbúcsúztatták a város udvari bolondját, a híres-hírhedt építési vállalkozót, aki elsőként épített mecsetet Bécsben
Richard Lugner egy szoba-konyhás-udvari vécés lakásból jutott el a siker, a pénz és a csillogás csúcsaiig. Nem csak sikeres üzletember volt, hanem a bécsi társasági élet közismert figurája is. Az excentrikus, különös Malter.
Óriási pompával búcsúzott Bécs szombaton a város híres – vagy inkább hírhedt – fiától, a 91 esztendős Richard Lugnertől. Reggel 8-tól a család emlékezett rá, egy órával később a barátok, ismerősök, hírességek, köztük a parlament alelnöke, Norbert Hofer, aki nemrégiben még a jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) elnöke volt. Következett az egyházi szertartás az előkelő Stephansdomban, ahol Lugner az első házassági esküvőjét is tartotta. Innen a immár autós gyászmenet, koporsóstól, a bécsi Opera elé vonult, majd a Lugner Cityhez, amelyet az építőmester 1990-ben nyitott meg a 15. kerület proletárnak minősített lakói számára.
A mára 90 üzletnek helyet adó épületben mozi, orvosi szolgáltatás, posta is található, legutóbb júliusban egy tetoválóbolttal bővült a kínálat. A bevásárlóközponttól utaztak a gyászolók Grinzingbe, a Lugner által már megvásárolt parcellához, a végső nyughelyhez, amelynek előkészítéséről még ő maga gondoskodott. A sírkő még nem készült el az augusztus 12-én váratlanul bekövetkezett halála miatt, de szeptemberre teljes lesz a kőfaragvány is.
Meghökkenést nem csupán a mindig vidám Lugner halála okozott, hanem a halálát követő országos gyász ereje is, az újságok terjedelmes nekrológja, a tömeges méltatás és sajnálkozás. Még a kancellár, Karl Nehammer is mentegetőzött, hogy nem hivatalos nemzeti temetésben részesült a halott, elvégre Lugner nem volt soha állami szolgálatban. Igaz, hogy két ízben is pályázott az államfői tisztségre, s egyszer közel 10 százalékot szerzett, de életét magánvállalkozásainak és magánszórakozásainak szentelte. A „legszégyenlősebb gátlástalannak“ nevezték, aki sohasem volt tolakodó, de ha mikrofont, kamerát látott, nem bírt magával.