Türingia és Szászország után van egy évük a németeknek megmutatni, hogy meg tudják állítani a szélsőjobboldali veszedelmet

Már a nemcsak Németországban, hanem világszerte nagy figyelemmel követett vasárnapi választás estéje sem volt híján a drámai kommentároknak, s azóta sem mérséklődött a helyzet komolyságát bemutató elemzések hangvétele. Merthogy éppen napra pontosan a nácik által kirobbantott második világháború kitörésének 85. évfordulóján szerezte meg a szavazatok egyharmadát két kelet-németországi tartományban, Türingiában és Szászországban is egy szélsőjobboldali párt, az Alternatíva Németországnak (AfD). Akikre egyébként nem a média biggyesztette ezt a jelzőt, hanem az alkotmányvédelmi hivatal elemzése jutott arra a következtetésre, hogy a párt tevékenysége veszélyt jelenthet a demokratikus rendre, s ezért megfigyelés alatt kell tartani. Ráadásul egyik tartományi vezetője, Björn Höcke türingiai frakcióvezető nemcsak úgy beszél, mint egy fasiszta, hanem bírósági ítélet alapján annak is nevezhető.

Ilyen még nem volt a második világháború óta Németország történelmében – bár előtte már előfordult, s akkor is Türingiáé volt a kétes dicsőség. Az 1930-as választások után a Hitler-féle náci párt, az NSDAP két minisztere is bekerült a türingiai kormányba – hogy aztán három év múlva az egész országot az ő pártjuk irányítsa. Hasonlóra most nem kell számítani. Hiába kapta a legtöbb szavazatot az AfD Türingiában, s hiába szorult kevéssel Szászországban a kereszténydemokrata CDU mögé, egyik helyen sincs esélye kormányalakításra. De még csak bármiféle kormányzati részvételre sem. A választásokat megelőzően, majd azt követően is az összes többi, demokratikus párt hangsúlyozta: az AfD-vel semmiféle együttműködés nem képzelhető el.