Tóta W. Árpád: Mint ami a sínek közé esett

Régen volt ilyen izgalmas a vasúti hangosbemondó. Nem ám csak beolvassa, ami mindenkinek rá van írva a jegyére! Csupa váratlan fordulat! Tájékoztatjuk tisztelt utasainkat, hogy a vonat előreláthatóan negyven percet késik, nem húszat, ahogy az imént vicceltünk! A 413-as kocsi a vonat elején, lezárva közlekedik, és utazásra nem vehető igénybe. Ja, hogy eladtunk rá százhúsz helyjegyet? Muhaha! Na most mit csinálsz, pupák? Reklamálsz a pénztárban? Ott megtudod, hogy a vonat indulásáig visszaválthatod a jegyedet, csak hát a vonat ugyebár papíron már negyven perce elindult. Óriási, nem? Nem, nincs jegy máshova, mert tele a vonat. Szóljon a kalauznak, hogy ültesse le valahova! Hogy hova, amikor tele a vonat? Hát ez a poén! De nem az utolsó; még hátravan, hogy a vonat az összesen egy óra késéssel sem fog elmenni a Keletibe, mert ott sajnos elkorhadt a sín egy másik szerelvény alatt.

Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a MÁV szignálja mostantól a Benny Hill-zene lesz.

Öt éve hallgatjuk minden egyes kimaradt BKV-busz kapcsán, hogy Karácsony Gergely mennyire alkalmatlan csődtömeg. Így most még körülírni is nehéz, micsoda Lázár János, tekintettel a nyomdafestékre és a genfi egyezményre. De azért az utazóközönség nekigyürkőzik. Tudja ám az egész vonat a nagyságos úr nevét, és nem nyomdafestékkel írják az égre, hanem azzal, ami még mindig a sínek közé potyog a vagonokból.