Tóta W.: A bárányoknak kuss van

Felkerül egy lórúgásnyi kereszt a felszabadulási emlékmű talapzatára is; ott még eddig nem volt, hely van, mi mást is lehetne odarakni. Mászkál a Keresztet Tüsszentő Hapcibenő az országban, és taggel mint hülyegyerek a festékesflakonnal. Nem érdekli, hogy metrókocsit, villamost vagy szobrot csúfít el, feszíti őt az önkifejezés.

Egyszerűbb lenne visszarakni oda az orosz katonát, dobtáras kereszttel a kezében.

Ebből meg az általában előadott ájtatosságból úgy tűnhet, hogy most jó lenni kereszténynek. Menten látni fogjuk, mennyire nincs ez így. Hogy a keresztény alapokon nyugvó erős krisztusi állam, a normalitás bástyája úgy hagyja cserben a híveket, mint kamion a varangyosbékát.

Eleve nem gyakran hallunk olyasmiről, hogy maguk a hívők nyilvánulnának meg, holott a fejükbe lett verve, hogy a hitük közügy. A vallással kapcsolatos híreket az egyház és a kormány generálja: avat, szenteskedik, véleményezi az ökölvívás szabályrendszerét, filmeket, könyveket és újságokat, továbbá kereszteket aggat a szabad felületekre.

Múlt szombaton viszont több százan tüntettek Győrben a plébánosukért.