Ablonczy Balázs történész: Ez lesz a magyar Svájc – ezt gondolták Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásakor

HVG: Az 1938-as első bécsi döntés értelmében visszakapott felvidéki területeken zömében magyarok éltek, mindez Észak-Erdélyre 1940-es visszacsatolásakor már nem volt elmondható, ott már csak a lakosság fele volt magyar. Etnikai szempontból mennyire volt jogosnak tekinthető ez a revízió?

Ablonczy Balázs: Már az első világháború idején azzal bocsátották útnak szakértők az amerikai delegációt, hogy Közép-Európában etnikai alapon igazságos határokat meghúzni nem lehet. Erdélyben ez különösen nehéz volt, hiszen a magyar Székelyföldet és az Alföld keleti részét jórészt román lakosságú terület választja el.

Hogy jogos volt-e a Hitler kezéből kapott revízió, nehéz megmondani,

az bizonyos, hogy a magyarok felszabadulásként, a románok pedig megaláztatásként élték meg. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Románia rövid idő alatt elveszítette Észak-Erdély mellett Besszarábiát, Bukovina egy részét és Dél-Dobrudzsát is, azaz egy magyarországnyi területet.

HVG: Gyakran emlegetik most is Erdélyben a „magyar világot” nosztalgiával, ami évtizedekre megerősítette a nemzettudatot, de a magyar tisztviselők fennhéjázó viselkedésére is panaszkodtak. Mennyire volt mindez igaz?

A. B. : Olyannyira, hogy még ma is előkerül Erdélyben az „anyás”, azaz „ejtőernyős” tisztviselők negatív képe. Csilléry Edit ugyanakkor kimutatta, hogy a tisztviselői karnak csupán mintegy harmada érkezett Magyarországról, jó részük az első világháború utáni erdélyi menekült volt, kifejezetten kerestek románul beszélő tanítókat, postásokat. A magyarországi tisztviselők rossz híre inkább abból fakadt, hogy elsősorban a bíróságokba, a rendőrségre és pénzügyi igazgatásba kerültek, akikkel rendszerint konfliktushelyzetben találkoztak a helyiek. Hozzátartozik az is, hogy az addiginál jóval modernebb, korrupciómentesebb közigazgatást honosítottak meg a magyarok, emiatt is érezhették az erdélyiek, hogy merevebbek a hivatalok.

Magyar katona román címerrel

Fortepan / Horváth József

HVG: Amiről talán keveset tudunk, hogy a háborús idők ellenére hatalmas infrastruktúra-építésbe kezdett a magyar állam. Miért volt erre szükség?