Csúnya pofont kapott a techszektor, de temetni nem kell

“Egyszerűen fogalmazva, költségszerkezetünket az új működési modellünkhöz kell igazítanunk, és alapvetően meg kell változtatnunk a működésünket” – keserített el néhány napja több ezer alkalmazottat egy közléssel Pat Gelsinger, az Intel vezérigazgatója. “Bevételeink nem nőttek a várt mértékben – és még nem tudtuk teljes mértékben kihasználni az olyan erőteljes trendeket, mint a mesterséges intelligencia. A költségeink túl magasak, az árréseink túl alacsonyak”.

Mindez azt jelenti, hogy az Intel megválik 15 ezer alkalmazottjától.

A vállalat az április-júniusi időszakban 1,6 milliárd dollár, azaz részvényenként 38 cent veszteséget könyvelt el. Ez az egy évvel korábbi 1,5 milliárd dolláros, részvényenként 35 centes nyereséghez képest erős csökkenés. A kimutatások szerint 1974 óta nem állt ennyire rosszul a cég.

Gelsinger nem a levegőbe beszélt: a chipgyártók piaca több fronton gyengül. Régi kockázati tényező, hogy a világon használt chipek 70-80 százalékát egy cég, a tajvani TSMC állítja elő. Jó eséllyel, amikor ezt a cikket olvassa, az eszközén akad TSMC-alkatrész.

Ennek a világpiac már megérezte a kockázatait. Ha Tajvanon rosszak az időjárási viszonyok, akkor vissza kell fogni a termelést, például azért, mert a chipek gyártásához sok víz kell. Arról nem is beszélve, hogy Kína bármikor dönthet úgy, hogy az eddigi kardcsörgetés után ténylegesen megszállja a szigetországot, amelyet amúgy a sajátjának tekint.

Erre válaszul a nyugati országok, az Egyesült Államok és az Európai Unió jelentős beruházásokról döntött, hogy ez a függőség megszűnjön, vagy legalább mérséklődjön. Ez viszont nagy falat, mert egy ilyen csúcstechnológiát és minden elvárást teljesítő gyár felépítésének költsége nagyjából 5 milliárd dollárról indul.

Az Intel maga is az amerikai kormány CHIPS programjára támaszkodna, amelynek kifejezett célja a függetlenedés az ázsiai gyártótól. Ez egyelőre nem bizonyul kifizetődőnek.