Tarr Zoltán, a Tisza Párt EP-képviselője: Balog Zoltán miatt máig mérgezi a református egyházat a kegyelmi ügy

HVG: „Hitvallási helyzet van” – így tiltakozott református hívek egy csoportja, amikor kiderült, hogy Balog Zoltánnak döntő szerepe volt a Novák Katalin lemondásához vezető kegyelmi ügyben. Tart még a hitelességi válság?

Tarr Zoltán: Tart, sőt egyre mélyebbé válik. Az egyháznak a mai napig nem sikerült egyértelműen állást foglalnia a kegyelmi ügy és Balog Zoltán kapcsán. Az, hogy bizonyos értelemben a hitvallási helyzet elmúlt, mert az ügy megkopott, nagyon is jellemző a református egyházon belüli problémák kezelésére. Úgy hiszik, azzal, hogy nem tesznek semmit, az ügy maga oldja meg magát. Ezzel viszont a helyzet olyanná válik, mint egy betokosodott szálka vagy seb. A test nem tud mit kezdeni vele, nem tudja vagy nem akarja kilökni magából. Aztán jönnek más, úgymond fontosabb ügyek, amik elviszik a fókuszt.

HVG: Mi lehet még napjainkban is fontosabb a Novák Katalin bukásához vezető kegyelmi ügynél?

T.Z.: Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb ügy, de sokan dolgoznak azon, hogy más problémák fontosabbnak tűnjenek. A jelenlegi politikai rendszer is mindig azon igyekszik, hogy legyenek olyan, látszólag sürgős ügyek, amelyek elterelik a figyelmet a valódi problémákról. Egyházam sem engedi, hogy az igazán lényeges, a betegséget, a rohadást okozó problémával foglalkozzon a közösség.

HVG: Ön mikor és hogyan szerzett tudomást a kegyelmi ügyről és benne Balog püspök szerepéről?

T.Z.: A civil sajtóból. Nagyon jó érzés, hogy van még olyan újságírás, ami lerántja a leplet az elkendőzött dolgokról. Azt is ők derítették ki, viszonylag hamar, hogy Balog Zoltán is érintett. A botrány kirobbanása után Balog püspök összehívott egy informális értekezletet, és már akkor látszott, hogy az elhallgatás, a félrevezetés, egy alternatív valóság felvázolása zajlik. Régóta úgy érzem, hogy az egyház vezetése letért a hiteles egyházi élet útjáról. Többek között ezért is alakult úgy, hogy már nem tudok együttműködni velük.

HVG: Második generációs református lelkészként hogyan élte meg a történteket? Kiheverte?

T.Z.: A mai napig mérhetetlen szomorúsággal követem, ami történik, de nem elsősorban az egyház miatt, hanem a bántalmazott gyerekek, a bántalmazott fiatalok, a bicskei otthon lakói miatt. Dühít, hogyan lehetett egy református püspök érintett, és felháborít az, hogy Balogot ezek után hűségszavazással erősítették meg hivatalában. Ez az egyház már nem saját maga, olyan mértékben behálózta az állami gépezet, a kormány, olyan mértékben részesévé vált a politikai rendszernek, hogy elvesztette józan ítélőképességét, elvesztette a szuverenitását.

HVG: Ez egyházi belügy, vagy a teljes társadalom morális válsága?