Hitler esete igazolja, ha nem állítják meg időben az agresszort, később már nem is lehet
7 perc
2024.07.19. 09:01
2024.07.19. 09:22
A nyugati hatalmak – élükön Anglia – hiszékenysége, érdektelensége, rossz helyzetértékelése és a hatalmas vérveszteséggel lezárult első világháború után egy újabb elkerülésének a vágya mind ahhoz vezetett, hogy Hitler minden határt átlépjen – átvitt értelemben és a valóságban is. Erre a történelmi helyzetre is utalt újraválasztása előtt az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, amikor a Putyin orosz elnöknél is járt Orbán Viktor “békemisszióját” bírálta. Megbékítési politikának nevezte azt, azzal a kifejezéssel – appeasement –, amellyel Neville Chamberlain brit miniszterelnök végzetesnek bizonyult 1938-as próbálkozását illetik Hitlerrel. Az EU és Orbán jelenlegi konfliktusa miatt újraközöljük két évvel ezelőtti cikkünket Chamberlain kudarcáról.
Milyen politikával lehet egy agresszív hatalom értésére adni, hogy mi az, amit már nem tehet meg?
Mikor kell tárgyalásokra törekedni, mikor erővel fellépni, és azt érzékeltetni, hogy elkerülhetetlen az akár háborúba torkolló, határozott katonai fellépés? A nagyhatalmak vezetői gyakran szembesülnek ezekkel a dilemmákkal, amikor a másik erőszakos lépései veszélyeztetik az érdekeiket.
Ilyenkor kulcsfontosságú elhitetni, hogy készek az elrettentő erő bevetésére. Mindezt aláássa azonban, ha visszakoznak korábbi álláspontjuktól. Ahogy azt Donald Trump amerikai elnök 2020 nyarán a West Point katonai akadémián tartott beszédében tette, amikor azt találta mondani, hogy „az amerikai fegyveres erőknek nem feladatuk olyan távoli országok ősi konfliktusainak megoldása, amelyekről sokan még csak nem is hallottak”. Kijelentését nemcsak az oroszok és a kínaiak dekódolták, hanem az afganisztáni tálibok is erőt merítettek belőle.
Hasonló szavakkal fejezte ki több mint nyolcvan éve Neville Chamberlain angol miniszterelnök is Anglia érdektelenségét Közép-Európával kapcsolatban.