Nincs semmi garancia arra, hogy bármi érdemi történjen a Magyar Péter-féle hangfelvétel ügyében

A Schadl–Völner-ügy mára leginkább egy mérges tintahalra hasonlít: a sűrű feketeségből csupán néhány, itt-ott felbukkanó csáp tanúskodik arról, hogy mégiscsak van ott valami. Nyilvánvalónak tűnik, hogy – az ügyészség minden igyekezete ellenére – a kirakatban lévő büntetőper legfeljebb csak egy nyúlványa az egésznek. Ez derül ki a Fővárosi Nyomozó Ügyészség legutóbbi határozatából is, amely a Magyar Péter és volt felesége, Varga Judit közötti beszélgetésről készült hangfelvétel nyomán született.

A közzétett hanganyag és az ügyészség vizsgálatának egyik központi kérdése volt, hogy Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter legalább részben el tudta-e intézni, hogy ő és a hozzá közel álló személyek „kihúzassák” magukat a Schadl–Völner-ügy irataiból. Ez bűnpártolás és/vagy hivatali visszaélés elkövetését jelentheti a büntetőjog nyelvén.

Az ügyészség vizsgálata szerint ilyesmi nem történt, és ennek bizonyításához részben a különböző tanúvallomások összevetésére hagyatkoztak. Pontosabban öt tanú (Rogán Antal, Gulyás Gergely, Varga Judit, Martinovics Bernadett és Hódos Dániel) egybehangzó vallomásait állították szembe a Magyar Péter által elmondottakkal, megállapítva, hogy Magyar felvetései és a hangfelvételen elhangzottak valótlanok. A tanúk a szavahihetőségüktől függetlenül egytől egyig érdekeltek voltak a gyanú eloszlatásában, politikai vagy más egyéni okokból (például mert saját magukra tettek volna terhelő vallomást).