Nagyot néztek a közgazdászok, amikor rájöttek, hogy a művész nem lesz hatékonyabb, ha kétszer gyorsabban dolgozik
7 perc
2024.06.19. 08:20
2024.06.19. 10:24
Ha annyira a haszon számít, hogy magyarázhatják meg azt a közgazdászok, hogy művészet létezik, amióta csak emberek élnek, és hogy mindig is létezni fog? Abszurdnak hangzik a kérdés, de amikor komoly válaszokat kezdtek el keresni rá, sok mindent megtudtunk arról, hogyan kellene a művészeket fizetni, mi az állam szerepe, és miért van szükség arra is, hogy sokan úgy dobják bele magukat a művészetbe, hogy igazán jók nem lesznek benne.
„Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Valamennyien teljesen a hatása alatt állunk ennek az izének… ennek a Biesefennek. (Igy ejtik ki az amerikaiak Beethoven nevét.) Ami a sertéshizlalást és bőrgyártást illeti, ebben Chicagó egyedül áll a világon. Ellenben azt hiszem, cseppet sem tulozok, ha azt állitom, hogy városunkban talán husz ember sincs, aki meg tudna komponálni egy ilyen szimfóniát.” Így fogadta 1936-ban egy hangverseny utáni bankett szónoka a városukban fellépő zenekart – legalábbis a korabeli az Ujság állítja, hogy ez történt, aztán persze hogy a szerző valamelyik külföldi lap cikkét fordította le, vagy az egészet saját maga találta ki, már soha nem fogjuk megtudni.
Akármi is történt vagy nem történt Chicagóban, az egész biztos, hogy a gazdasággal és a politikával foglalkozók hosszú ideje nem nagyon tudnak mit kezdeni a művészettel meg a kultúrával – és itt nem csak arról van szó, hogy a kulturális miniszter le tudja-e írni a saját minisztériuma nevét.
A közgazdaságtan egyik alapja az, hogy az ember önérdekkövető lény, a világ pedig a legnagyobb hatékonyság irányába megy, de akkor mégis, hogy tegyük be az összes gyönyörű elméletünkbe azt, hogy mind szeretünk valami művészetet? És egy profi zenésznél, írónál, festőnél még el is lehet magyarázni, hogy ez a munkája, de mit kezdjenek azzal, ha emberek tömegei saját szórakoztatásukra zenélnek, írnak, festenek, úgy, hogy eszükbe sem jut a költség és a haszon?