Moszkva az európai szélsőjobboldali szervezeteken keresztül vívja a háborúját a Nyugat ellen

Az orosz állami propagandában a nyugatellenesség a Szovjetunió összeomlását követő 10-15 évet leszámítva gyakorlatilag évszázados jelenségnek tekinthető, így a putyini politika mindenki számára ismerős dallamot kezdett újra játszani, miután az orosz államfő 2007-ben a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián kihívást intézett az USA vezette egypólusú világrend ellen.

Innentől kezdve egyre gyakrabban lehetett az orosz médiában arról hallani, hogy a Nyugat az oroszok vesztére tör és az országnak nincs más választása, mint védekezni az Amerikai Egyesült Államok és a NATO jelentette fenyegetéssel szemben. Ennek a védekezésnek egy formája, hogy Moszkva közvetlen, vagy közvetett módon az elmúlt közel 20 év folyamán több európai szélsőjobboldali szervezetet is az irányítása alá vont.

Elsőre ez az összefonódás tűnhet furcsának, hiszen az európai szélsőjobboldal hagyományosan náciszimpatizáns elemekből épült fel, ugyanakkor ideológiai fronton Moszkva nem finnyás, ha a geopolitikai érdekeinek előmozdítása a cél. Sokkal érdekesebb, hogy ezek a szélsőjobboldali szervezetek miért gondolják jó ötletnek az oroszpárti üzenetek terjesztését, képviseletét, amikor az orosz állam hivatalos emlékezetpolitikájának egyik sarokköve éppen a nácikon aratott második világháborús győzelem nagyszerűsége.

Erre a választ az új idők kihívásaiban kell keresni, hiszen a szélsőjobboldali szerveződések mára jellemzően már nem a 80 évvel ezelőtti történésekre reflektálnak, hanem a régi világot védelmezik az általuk komoly fenyegetésként megélt globalizációtól, migrációtól és a szexuális kisebbségektől. Ebben pedig remek partnernek mutatja magát az orosz állam, hiszen Moszkva is a „normalitás” képviseletét hangsúlyozza, a Kreml propagandájában Oroszország a keresztény, konzervatív gondolkodás végső mentsvára a nyugati fertővel és a nyomában érkező európai iszlamizációval szemben.

Moszkva és az európai szélsőjobboldal összefonódásait vizsgálja a hágai székhelyű agytröszt, az International Centre for Counter-Terrorism (Terrorizmus Elleni Nemzetközi Központ) az új tanulmánykötetében, amiben 10 ország példáján keresztül mutatták be, hogy milyen módszereket felhasználva tudott magának befolyást szerezni az orosz állam különböző szélsőjobboldali szervezetekben, sőt, bizonyos esetekben a kormányzaton belül is. Ezen felül azt is végigveszik a kötet szerzői, hogy ezt a befolyását Moszkva mire igyekezett felhasználni a gazdasági nyomásgyakorlástól a kormány sakkban tartásán át egészen a terrorcselekmények előkészítéséig.