„Úgyse bírsz olyan gyorsan futni, ahogy én lövök” – Zoltán Gábor az Orgia elmélkedőbb ikerregényét írta meg

Az Orgiában minden elkapott zsidónak jár húsz perc szenvedés, mielőtt meghal. Körömletépés, hasba rúgás, gumibottal köpülés, ilyesmi. Az Ólomszívben kezdetben mintha fel lenne függesztve a brutalitás: így illene ez a szeretet ünnepe közeledtével. De nincs semmi felfüggesztve. Miért is lenne? A szereplők és a helyzet ugyanaz, sorsukra váró emberek vannak kiszolgáltatva dühöngő és bosszúálló embertársaiknak. Megadja Ferencnek meg még egy Megadjának, a Bokros testvéreknek, a Tizenkétker sámánjának, a kezében feszületet magasba emelő, reverendája alatt pisztolyt és kézigránátokat lógató Kun páternek.

Az Ólomszív, miként Zoltán Gábor utóbbi években publikált könyvei – az Orgiát követő Szomszéd című esszéregény, a Szép versek 1944 – Abszurd antológia – a Szálasi hatalomátvételt követő nyilas terror idején történtekről tudósítanak. A XII. kerületi Városmajor utca 37. szám alatti házban működött az ország „legjobb” nyilaskeresztes szervezete: „errefelé klappoltak az események, mint egy mozgalmi indulóban”.

Sokakkal együtt ott tartják fogva az őskeresztény, zsidó családba nősült, keresztény szeretőt tartó, többszörös zsidószöktető vasgyárost, Rennert. Egy özvegyasszonyt, Klárát és 9 éves fiát, Tamást nemrég hozták fel a megtorlóhelyiségből, most egymás mellett fekszenek az egymásra hányt emberi testekkel teli fürdőszobában. Az Orgiából tudható, hogy mielőtt idekerültek, a nő menekülni akart, de a rajparancsnok utánakiáltott:

„Úgyse bírsz olyan gyorsan futni, ahogy én lövök.”