A csatlakozástól a brüsszelezésig: Magyarország és az EU közös története a 45 éves HVG-ben

Négy nagy kormánypárt és nyolc miniszterelnök kísérte a 10 milliós Magyarországot azon a göröngyökkel teli úton, amit a kommunista világbirodalom legvidámabb barakkjától a szabadságot nyújtó Európa Házig megtett – s a HVG minden fontos lépést és visszalépést dokumentált. Bár a rendszerváltás előtt Németh Miklós, utána pedig az MDF-es Antall József és Boross Péter, majd a szocialista Horn Gyula nevéhez is fontos mérföldkövek kötődnek, a tényleges csatlakozási tárgyalásokat az első Orbán-kormány folytatta le.

Az egyezkedés valójában arról szólt, hogy milyen tempóban veszik át a tagjelöltek az uniós előírásokat, és kapnak cserébe csorbítatlan jogokat a közösségben: az áru, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgásának lehetőségét, a közös büdzséből folyósított támogatást, vezetőik számára pedig beleszólást az EU ügyeibe. Az unió akkori vezetői sajnálatos módon elfelejtették hangsúlyozni, hogy az említett jogok valóban csak az uniós szabályok betartása esetén járnak – e mulasztásnak máig ható következményei lettek.

Alig tette le a lantot a 4 évi csatlakozási tárgyalások után az első Orbán-kormány 2002-ben, a kormányrudat átvevő MSZP-s Medgyessy Péter abban a tudatban írta alá az EU-csatlakozás dokumentumait 2004. május 1-jén, hogy Magyarország ellen már másnap túlzottdeficit-eljárást indít Brüsszel, így az általa belengetett gyors euróbevezetés is eleve dugába dőlt.

A Gyurcsány-kormány 2008-ban az uniós pénzügyi segítség fejében kemény megszorításokat ígért, amelyek teljesítése Bajnai Gordonékra maradt, majd a 2010-ben ismét hatalomra került Fidesz-kormánynak kellett rövid pórázon tartania az államháztartást, amihez Orbánék a nyugdíj-megtakarításokat is lenyúlták. Magyarország ellen így is az EU történetében leghosszabb ideig, 9 évi folyt túlzottdeficit-eljárás, az euróbevezetés pedig máig a távoli jövőbe vész.

Az ország uniós vesszőfutása ezután is folytatódott, csak más pályán: a kétharmados felhatalmazású Orbán-rezsim súlyos pénzügyi deficit helyett súlyos demokratikus deficitet állított elő. A kormány áthajtotta a parlamenten a sajtószabadságot korlátozó médiatörvényt, majd a NER-t megalapozó alaptörvényt, protekcionista gazdaságpolitikába kezdett, a miniszterelnök pedig Brüsszelt szidalmazó és Moszkvát ajnározó retorikára váltott. Az efféle kormányzati különcségekkel korábban nem szembesülő Európai Bizottság nemigen tudott mit kezdeni a szituációval: számtalan kötelezettségszegési eljárást indított, amelyek azonban csak hosszú évek múltán végződtek a magyar kormány vereségével az Európai Bíróságon. A magyar demokrácia jelentős csorbulását először az Európai Parlament Tavares-jelentése regisztrálta 2013-ban, ám Orbán 2014-ben már egyenesen az „illiberális demokrácia” kialakítását hirdette meg.

Brüsszel- és menekültellenes „nemzeti konzultációk”, a CEU-t és a civil szervezeteket ellehetetlenítő törvények következtek, a háttérben pedig szemérmetlenül zajlott az EU-tól szinte korlátlanul ömlő uniós támogatások átirányítása kormányközeli magánzsebekbe, köztük a miniszterelnök vejének zsebébe. A Magyarország ellen indult 7. cikkelyes eljárás az akkori lengyel kormány „szolidaritása” miatt megrekedt ugyan, ám annyit elért, hogy a Fidesz kénytelen volt elhagyni az Európai Néppártot.

A 7. cikkely működésképtelenségét látva az Európai Bizottság kidolgozta és 2022 áprilisában be is vetette a magyar kormány ellen a jogállamisági eljárást, amivel a Fideszt ott képes megszorongatni, ahol a legjobban fáj: a Magyarországnak 2027-ig elvileg járó, összesen 42 milliárd eurónyi támogatásból és kedvezményes hitelből 35 milliárdot mindaddig felfüggesztett, amíg Budapest nem garantálja az igazságszolgáltatás függetlenségét és más jogállami hiányosságok korrekcióját. „Brüsszelt el kell foglalni!” – válaszul ezzel a csatakiáltással indította harcba a fideszes csapatokat a 2024-es EP-választásokra Orbán Viktor, ez a célja azonban sem nemzetközi téren, sem pedig – a Tisza Párt megjelenésével – idehaza nem látszik teljesülni.

A nyitókép montázs a HVG címlapjaiból