Parászka Boróka: A nagy uniós zabálás

Az európai szélsőjobb fekete özvegyeiről, a randalírozó, hatalomittas nagybácsiról, és a kontinensen még megmaradt szolidaritásról – a nagy közös európai asztal lehetséges ültetési rendjéről ír EP-választás előtti véleménycikkében szerzőnk.

Megvan a nagycsaládi ebéd élménye az örömteli találkozókkal, feszengő egymás mellett üléssel? Az odamondásokkal, kibeszélésekkel, a fogak között szűrt szavakkal, elhallgatásokkal? Ilyen családi találkozót idéz majd a júliustól hivatalba lépő Európai Parlament. Egy dologban konszenzus van még: a nagy közös asztalnál mindenkinek helyet kell foglalnia. Hogy ki ki mellé ül, ki mellett még véletlenül sem foglal helyet – az már vita tárgya.

A legtöbb, amit el lehet most érni, az a családi összetartás látszatának fenntartása, miközben árgus szemekkel figyeli az egész világ. Meddig hasad, hogyan töredezik Európa – kémlelik Washingtontól Fokvároson át Pekingig. Képes-e még bármiféle együttműködésre, érdekvédelemre, újjászületésre? Vagy lassan leépül, háttérbe vonul? Lesz-e olyasmi, amit a következő generációra örökül tud hagyni? Vagy mindent visznek a családi eszcájgot lenyúló, mának és maguknak élő botrányhősök?