Az én hetem: Parti Nagy Lajosnak Magyar Péterről a dezsavű, a kormányról a szégyen jut az eszébe
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Parti Nagy Lajosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: atombombácska, hadova, karhatalom, mérlegelés, igazságtétel.
Hadova – A kormány nem hajlandó tényleges válaszokat adni arra, miért hazudott korábban arról, hogy orosz titkosszolgálatok támadták meg a külügy informatikai rendszerét.
Karhatalom – Rendőrök akadályozták munkájuk elvégzésében a Telex újságíróit, amikor Kalocsán egy kampányrendezvényen kérdezni akartak Szijjártó Péter külügyminisztertől.
Mérlegelés – A korábban Novák Katalin esetleges lemondásának fogadtatását mérő közvélemény-kutató cég most arról kérdezi a kiválasztottakat, mit szólnának ahhoz, ha a főpolgármester-választáson akár Szentkirályi Alexandra, akár Vitézy Dávid visszalépne a versenyből.
Igazságtétel – Az ENSZ Közgyűlése csütörtökön megszavazta az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapját, amelyet ezentúl minden évben július 11-én fognak megtartani. Magyarország több autokrata állammal együtt elutasította a határozat megszavazását.
Kampány van, későtavaszi karácsonyfák a lámpaoszlopok, átmenetileg felerősített politikusarcok zizegnek egybites jelmondatok fölött, s enyésznek majd el, mint a nyárpelyhek, még csak allergiát se okoznak. Nagy levegőket vesz a május, kicsit sípol az elvirágzott orgonák emlékére. Odalentről, az utcáról hallom az alanti mondatot, nem ma, de máig. Felírtam, s el is kevertem a cédulát, mondhatni, elkevert céduláim emlékére hallom. Kiváltója alighanem valami parkolási anomália, mélyebb oka nyilván az élet, a Szép Ernőt idéző Adyval szólva: a nagy sértett és ámult felfakadás.
Fölrúglak a nőddel együtt, te veréb, nagyjából ez hangzik el. Első hallásra pont olyan, mint a NER bágyadtan tahó kampánymondatai, csak míg azokat a pénzégető cinizmus, ezt a méltatlankodás, nyomában pedig az igazságkeresés oly elementáris érzete fűti és zengeti, hogy mire fölér a levélrengeteg magasába, guanóba lehetne vésni. Nem puszta verébszarba, a veréb a múlté, csiripelése viszont mintha itt derengene még a telt madárkórus mélyén, a Pozsonyi út lombkoronájában szemellátig.