Gyarmati István: Izrael és Gáza ügyében ki kell lépnünk a megszokott válaszok világából
“Einstein szerint az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és közben azt várni, hogy az eredmény más legyen.” Biztonságpolitikai szakértő szerzőnk szerint lehetséges a régi közel-keleti kérdésekre új válaszokat adni, mi több, új válaszok nélkül nem is lehetséges a helyzet rendezése. Vélemény.
Izrael krónikus image-problémával küzd a világban. A jelen korszakban szinte “természetesnek” kell vennünk, hogy ez a helyzet a muzulmán az és főleg az arab országokban. Ennek okai, sajnos, kézenfekvőnek, így ezzel itt és most nem is foglalkozunk. Már csak azért sem, mert egy igen nyugtalanító, és a helyzetet nagyon lényegesen megváltoztató új jelenséggel is szembe kell néznünk: már hosszabb idő óta, de paradox módon különösen a Hamasz 2023. október 7-i Izrael elleni támadása óta, egyre erősödik a palesztinokat támogató mozgalom mind Nyugat-Európában, mind pedig az Egyesült Államok bizonyos fontos társadalmi csoportjaiban.
Ez egy olyan ellentmondás, amit nem csak azért nem hagyhatunk szó nélkül, mert erőteljesen aláássa Izrael támogatását legfontosabb szövetségeseinél, hanem azért is mert egy, az adott nyugat-európai és amerikai társadalmi csoportokra jellemző új irányt jelez, ami nem csak az Izraelhez fűződő viszony szempontjából érdekes, hanem komoly veszélyt jelent az adott társadalmakra is.
Gyakran elkövetjük azt a hibát – és sajnos ez Izrael államra is jellemző -, hogy ezt a jelenséget kizárólag az antiszemitizmus megnyilvánulásának tekintjük, és ezzel elintézettnek is véljük az ellenük való fellépést. Ez – még ha igaz lenne is – messze nem adekvát és nem elégséges reakció, ahogy ezt ennek a politikának eredménytelensége világosan mutatja.
Természetesen, az antiszemitizmus komoly, és napjainkban erősödő szerepet játszik a világban, már csak azért is, mert az Izrael körül zajló konfliktusnak haszonélvezője, abban az értelemben is, hogy az antiszemitizmust erősebbnek mutatja, mint amilyen. No meg azért is, mert eltereli a figyelmet, félrevezeti a társadalom nagy részét és – mint mondtuk – nem segíti elő az ezen jelenség elleni hatékony harcot. Mint Macron elnök mondta: „Az Izrael-ellenesség az antiszemitizmus egy huszonegyedik századi megnyilvánulása”.
A fent említett okokból nem elégedhetünk meg azzal, hogy a jelenséget antiszemitizmusnak bélyegezzük, és nem törődünk más okaival és aspektusaival. A palesztinpártiság ilyen formái, nolens volens, nemcsak Izrael helyzetét nehezítik meg és ássák alá a demokratikus államok támogatását a Közel-Kelet egyetlen demokratikus államának, hanem – sokszor szándékuktól függetlenül – a terrorizmust támogatják.