Nem nagyon látszik ma más út az egyre reménytelenebb populizmus, tudatos elbutítás, a kádári világ újraépítésének felszámolására, mint egy ezt a világot jól ismerő, onnan jött, tehetséges politikai influenszer bátor kísérlete az újragondolásra – írja a Republikon Intézet vezetője.
Míg a többi uniós tagállam kétségbe vonja a grúziai választási eredményt, Magyarország miniszterelnöke gratulál az általa nagyszerűnek mondott győzelemhez, írja a német lap brüsszeli tudósítója.
Az újrázó elnököt a bosszú vezérli, és ezúttal már csak kevés „felnőtt” lesz a környezetében: nem kormány veszi majd körül, ami visszarángatná a legnagyobb szélsőségektől, hanem bólogató udvartartás.
Scheiring, aki az LMP, majd a Párbeszéd országgyűlési képviselője volt, és aki jelenleg a Georgetowni Egyetem katari kampuszán tanít, azt írja a Politicón, hogy ha valaki le akarja fékezni az autokrácia gépezetét, annak először meg kell értenie az egész konstrukció működését. A politikatudós szerint a magyarországi példa legfontosabb tanulsága, hogy a demokráciát nem azzal kell védeni, hogy beszélünk róla, hanem azzal, hogy megvédjük az embereket.
A 19. században az ország egyik legismertebb üveggyártó üzeme működött Bükkszentkereszttől nem messze, a festői völgyben az erdő mélyén. Egy pince és két ház romjai, az egyikben egy búbos kemence, valamint egy kút és egy kis temető – ennyi maradt az üzemből és a köré felépült, egykori településből.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Szentendrén voltunk.