Fónagy Zoltán: Történelmi hitelesség vagy aktuálpolitika? A Most vagy soha! a történész szemével

Több történelmi filmben (Hídember, Guerilla, Semmelweis, a meg nem valósult, de előkészített Sömmi) dolgoztam történész szakértőként. Ezt nem dicsekvésként említem, hanem megelőző csapásként: nem tartom magam „szakbarbár történésznek”, akinek Rákay Philip szerint fogalma sincs arról, hogy a filmeseknek „egy kétórás film írásakor, készítésekor millió egyéb szempontot is figyelembe kell venni”. Bereményi Gézával, Koltai Lajossal, Pálfi Györggyel vagy az elsőfilmes Kárpáti György Mórral együtt dolgozva semmi problémám nem volt azzal, hogy csak egy fogaskerék vagyok a filmkészítés gépezetében, hogy szakismeretemre csak az „alkalmazott tudomány” alárendelt szerepében van szükség. Mindig megtaláltuk – néha kifejezetten izgalmas, kreatív együtt gondolkodással – a működőképes kompromisszumot a történelmi hitelesség és a filmes szempontok („a sűrítés, a leegyszerűsítés vagy épp a felnagyítás filmnyelvi eszközei”) között. Szerintem alapvető tévedés, amikor Rákay – talán személyes tapasztalatok híján – a két szempontot összeegyeztethetetlennek állítja.

Hitelesség és fikció

A történelmi filmekkel kapcsolatos dilemmák középpontjában a hitelesség problémája áll. Mitől válik hitelessé, azaz történelmivé egy deklaráltan fikciós műalkotás?

Általánosan elfogadott, pontos válasz nincs a kérdésre. Közmegegyezésnek kb. annyit lehet tekinteni, hogy a történelmi film valós történelmi személyeket és/vagy valós történelmi eseményeket mutat be, akik/amik a történettudomány álláspontja szerint léteztek/megtörténtek. Ugyanakkor teljesen elfogadott, hogy a történelmi film leegyszerűsíti az eseménysorokat, számos részletet kihagy, másokat felnagyít, néhány szereplőre összpontosít, és olyan romantikus elemeket is tartalmaz, amelyek nem kapcsolódnak a tényleges történelmi eseményhez. Az alkotók szabadon teremthetnek fiktív szereplőket, eseményeket is, ha azok a film dramaturgiájához szükségesek. Az sem számít problematikusnak, hogy a történelmi filmek a nézőben érzelmeket kívánnak társítani egy történelmi eseményhez, személyhez.

Arra viszont nincs egzakt válasz, hogy milyen mértékben egyszerűsíthet, vagy alkalmazhat fiktív elemeket a filmkészítő, ha történelmi filmként akarja elfogadtatni a művét. A hitelesség határait általánosságban úgy lehet meghúzni, hogy az ábrázolt esemény lényegi elemei megegyezzenek a tudományos narratívával, de legalábbis ne mondjanak ellent annak.

Ha ezeket a laza kritériumokat mint mércét ráhelyezem a Petőfi-filmre, a Most vagy soha! semmiképpen nem tekinthető sikerült, hiteles történelmi filmnek.