Az én hetem: Krusovszky Dénesnek van pár szava tudjukki látogatásához a másik tudjukkinél
4 perc
2024.03.10. 18:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Krusovszky Dénesnek most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: kisiklatás, hűségeskü, elveszetten, sunnyogás, raguletto.
Hűségeskü – Orbán Viktor elment az Egyesült Államokba, ahol fogadta őt Donald Trump. Orbán ismét, sokadjára kiállt amellett, hogy szerinte a 2020-ban bukott elnöknek kell győznie novemberben, és visszatérnie a világ legnagyobb hatalma élére, mert akkor minden rendbe jön, Ukrajnában például béke lesz. Közben eldőlt, a Fehér Házért Joe Biden és Donald Trump küzd meg.
Elveszetten – Világszerte hatalmas zavart okozott a héten az, amikor a Facebook, Messenger és néhány kapcsolódó közösségi oldal leállt.
Sunnyogás – Szinte észrevétlenül lett Magyarország államfője Sulyok Tamás, mígnem ma végül megtartották az apja múltja miatt bírálatok golyózáporába került elnök ünnepélyes beiktatását. Korábban egy titokban szervezett állami vacsorát adtak a tiszteletére, ahol a kegyelembotrányba belebukott elődje, Novák Katalin is megjelent a férjével.
Raguletto – Óriási botrány van abból, hogy az Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter elrendelte, az eredetileg egyfelvonásos Carmina Burana közben tartsanak félórás szünetet, hogy nagyobb legyen a büfé forgalma. Ezek után rengeteg javaslat érkezett, hogyan kéne átnevezni az előadásokat. Például lehetne Raguletto.
Próbálom felidézni, hogy mit is csináltam ezen a héten, de az istennek sem akar eszembe jutni. Vannak ilyen hetek, mintha nem is lettek volna, elveszetten lebegnek a langyos semmiben. Nem kár értük. Eddigi életemben – utánaszámoltam gyorsan – uszkve 2132 hetet éltem végig. Gombócból is sok lenne. Egészen természetes, hogy némelyik semmilyen nyomot nem hagy hátra. Pedig anyagát tekintve ezek is nyilván ugyanolyan hetek, mint az összes többi. Időből vannak, foszló, pergő, elszivárgó időből. A mostani felidézhetetlen hetem ugyanakkor annyiban mégis különbözik a korábbi felidézhetetlenektől, hogy nem csak a belső mozgás torpant meg egy pillanatra, nem csak a saját érzékelésem hagyott ki egy ütemet, hanem mintha a külvilág is szusszant volna egyet. Amolyan önkisiklatásba menekült a téridő-kontinuum vagy micsoda (fogalmam sincs, mi az a téridő-kontinuum, de úgy éreztem, idepasszol). Szóval nem történt lószar sem.