Parászka Boróka: Arcosok klubja
Tisztáznunk kellene, jó-e, ha a kormánytól független térben vannak, akik egyszerre lépnek fel politikai döntéshozóként, cselekvőként, elemzőként és elszámoltatóként. Vélemény.
Ahogy távolodunk a köztársasági elnök botrányos lemondásától, úgy halványodnak az amúgy is vékonyka tények és magyarázatok, mi miért is történt. Minden eltelt nappal csökken az esélye annak, hogy világosabb legyen a kép.
Orbán Viktor böndőből dörög, levágja, akit kell, menti az irháját. Az ellenzék pedofideszezik, végre ők is találtak maguknak egy rosszul hangzó, ám legalább nem is létező szót, amivel a kormánypártot szapulhatják a legegyszerűbb reflexekre építve.
Megtalálták a dollárbaloldal vádjára a mindent hárító csodafegyvert, tapicskolva, boldogan lehet elmerülni a politikai infantilizmus mocsarában.
Mindeközben a sajtó megveregeti a saját vállát: a médiából indult el a köztársasági elnök buktatása egy olvasói levél közlésével. Egyébként se legyünk elégedetlenek. Több mint kétmillió embert sikerült képernyők elé ültetnie a Partizánnak, amikor a volt igazságügyi miniszter volt férje, a NER belső embere, Magyar Péter kitálalt a rendszer ügyeiről.