Putyinra várva: Oroszország öt arca a kíméletlen rezsimtől az agymosásig

Az orosz alkotmány értelmében az elnök hatáskörébe tartozik, hogy évente üzenetet intézzen a parlament két kamarájához, az Állami Duma képviselőihez és a Szövetségi Tanács tagjaihoz az ország helyzetéről, valamint a bel- és külpolitikájáról.

De milyen most Oroszország, két évvel azután, hogy megtámadta Ukrajnát?

1. Egyre kíméletlenebb Putyin rendszere

A háború nem gyengítette, inkább megszilárdította Putyin hatalmát. Ehhez az is kellett, hogy Moszkva kíméletlenül lépjen fel mindazokkal szemben, akik potenciálisan veszélyt jelentenek a rezsimre. A Kreml célba vette azokat a külföldre menekült oroszokat, akik háborúellenes nézeteket hangoztatnak, és ugyanígy célkeresztbe kerültek az Oroszországban maradt háborúellenes aktivisták is.

Nem csak a legismertebb orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij halála mutatja meg, milyenné vált a diktatúra. Az orosz hatóságok például megtiltották Borisz Nagyezsgyin háborúellenes jelöltnek, hogy induljon az elnökválasztáson. Előtte az állami propagandisták azt állították, hogy Nagyezsgyint „külföldi árulók” támogatják.

A Kreml minden másként gondolkodót el akar taposni: az orosz törvényhozók január végén elfogadtak egy törvényt, amely lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy elkobozzák azoknak a vagyonát, akik az ukrajnai háború ellenzésével „lejáratják” az orosz hadsereget.

A Kreml elnyomó gépezete azonban nemcsak a háborút ellenző oroszokra fókuszál, Putyin politikai veszélyt lát a háborúpárti szélőséségesekben is.