Jánossy Lajos: Kádár idejében ez egy megszállt ország volt. Ma egy megszállott ország

hvg360: Nem lehet egységes képet festeni a Kádár-korról, ez kiderül a regényből is. Annyira, hogy abban a visszaemlékező főhős tulajdonképpen két alakban meséli el a történetét.

Jánossy Lajos: Bármi is legyen egy szépirodalmi mű tárgya, a mű akkor dinamikus, ha minél több hangon szólal meg. A korszakok a politikai gyarmatszerzés zsákmányai. Ebben nincs semmi meglepő. A periférián, ahol vagyunk, azonban sokkal bántóbbak a területszerző hadműveletek. A szépirodalomnak nincs feladata, ellenben tartania kell magát valamihez, igen, a költői igazsághoz: nem von mérleget, nem morális a nézőpont. Én nagyon nem szerettem a Kádár-rezsimet, de így 20-30 év távlatából – noha egy percig sem vonnám vissza kortárs ítéletemet –, mint történelmi kort, már sokkal több árnyalatban látom.

hvg360: Mi az, amit nagyon nem szeretett ebből a korszakból 20-30 éve, és mi az, amivel kapcsolatban már árnyaltabb a véleménye?

J. L.: Nem szerettem az ellenőrzés alá vont társadalom mindennapjait. Hozzáteszem, ennek az ellenőrzésnek az éberségét a magam kamasz vagy későkamasz módján persze ki is provokáltam. De ettől még az ellenőrzés iránti elvi ellenszenvem nem csillapodott. Nagyon nem szerettem, hogy káderpolitika működött, nem oda illő emberek politikai lojalitás alapján kaptak pozíciókat, kitüntetéseket. A Kádár-rezsim kisebbségi politikája sem szerettem; hogy a szocialista blokkon belül, ugyan orosz diktátum alapján, de olyan diplomáciai engedményeket tettünk a szomszédos országoknak, amelyeket én nem tartottam helyesnek. Herótom volt attól, hogy a sajtó nem szabad. Utáltam, hogy volt két dolog, amiről nem lehet beszélni: 1956 forradalma, és az orosz megszállás. Rövidebben: a cenzúra különböző, jóllehet törvénybe nem foglalt érvényesülését. Amiben viszont az akkori sarkos véleményem talán enyhült, az Kádár János politikai döntéseit illeti.

hvg360: Mennyiben változott meg a véleménye a pártfőtitkárról?

J. L.: Ma már látom, amit akkor egyáltalán nem volt módomban látni, vagy – a Szabad Európa állandó hallgatójaként – nem voltam hajlandó látni, azt, hogy nem volt kérdéses, Magyarország a szovjet befolyási övezetben marad. Nem volt kérdéses, hogy a nyugat-európai hatalmak nem fognak közbeavatkozni. Ez voltaképpen tabu volt, egyben paradox lehetőség, hogy a szabadságomról ábrándozhassak ebben az országban. Ez volt a hidegháborús rend kétpólusú egyensúlya. Tehát, miután a szovjet tankokkal leverték a forradalmat, valakinek jönnie kellett. Azt gondolom most, hogy Kádár János kalapos, VOR-öltönyös, puritán kommunista komisszárjának és egyben az adott körülmények között lavírozó vezetőjének alakja kedvezőbb lap volt a magyar kártyából, mint ami kijöhetett volna még a Varsói Szerződés, vagy a KGST-övezet által meghatározott pakliból.

hvg360: Ez azért elég kemény kijelentés. 1956 után itt vérbíróságok ítéltek halálra embereket.