Az olyan szuverén magyar külpolitika, amelyről Orbán beszél, még soha nem segített a bajban

Orbán Viktor a külpolitikai agytrösztnek tekinthető Magyar Külügyi Intézet (MKI) születésnapján közölte az ünneplőkkel, hogy mostantól neki dolgoznak. Ez egyfelől nem érkezhetett túl nagy meglepetésként, hiszen már tavasz óta tudható, hogy a frissen átnevezett MKI-t a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs alá tagolták be, másfelől viszont a miniszterelnök valamiért mégis szükségesnek tartotta kinyilatkoztatni, hogy ha valaki a magyar külpolitika irányáról akarna eszmét cserélni, akkor hozzá érdemes ebben a kérdésben is fordulni.

Mindezt Orbán azzal indokolta, hogy amikor a magyar történelem folyamán az ország képes volt „szuverén és önálló külpolitikát folytatni”, akkor azt a miniszterelnökségen alkották meg és a külügyminisztériumra a végrehajtói feladatok maradtak.

„Ha a legnagyobbakat idézzük föl – Tisza, Bethlen, Teleki –, és megvizsgáljuk, hogy ők hogyan dolgoztak, akkor azt fogjuk látni, hogy a mostani helyzettel visszatérünk a megelőző hagyományhoz” – jelentette ki a kormányfő, majd hozzátette, hogy ezek a hagyományok nem véletlenül alakulnak ki, hanem több nemzedék tudása összegződik bennük.

Mit tehetnénk mást, minthogy komolyan vesszük a miniszterelnök szavait és megnézzük, hogy milyen tudás összegződött bennünk a szuverén külpolitikát csináló miniszterelnökökről.