Hahner Péter történész: Napóleon a propaganda mestere volt, festőket, újságírókat és lapokat pénzelt

9 perc

2023.12.02. 15:00

Az alapos felkészülés, a gyors támadás, a személyes gesztusok és a hatékony propaganda – sorolja Hahner Péter Napóleon sikereinek titkait. A Rubicon Intézet főigazgatója szerint a „korzikai rém” jól szintetizálta a forradalom idején született hadművészeti újításokat.

HVG: Ridley Scott Napóleon-filmjéből nem igazán derül ki, hogy a korzikai hadvezér miért nyerhetett meg olyan csatákat, amelyben az erőviszonyok nem neki kedveztek. Miben volt jobb a híres hadvezéreknél?

Névjegy
Hahner Péter történész a Pécsi Tudományegyetemen tanított 1985 és 2018 között, számos könyvet írt, mint például A nagy francia forradalom kisenciklopédiáját, a Fouché és Talleyrand pályáját összehasonlító Államférfiak című kötetet.

Hahner Péter: A gyors támadás volt taktikájának lényege, azzal a céllal, hogy ne adjon lehetőséget az ellenségnek a kezdeményezésre. Tábornokként, amikor még nem bízta el magát, el is ismerte, a siker titka, hogy a népesebb hadsereg győzi le a kisebbet. Amelyik kisebb, az csak úgy arathat diadalt, ha a lényeges pontokon létszámfölényt ér el. Ha Napóleonnak több katonája volt, akkor megpróbálta ágyútűzzel megtörni, majd több oldalról bekeríteni az ellenfelet, ha kevesebb, akkor szétszakította a szemben álló erőket, és külön-külön győzte le őket. De mindkét esetben fontos volt a gyorsaság és a meglepetés.

Döntő csatákra törekedett, és lehetőleg azonnal megszállta az ellenség fővárosát. Ügyelt a logisztikára, a katonák ellátására megfelelő csizmával és élelemmel. Nagyon jó szakembereket nevezett ki a fontos pozíciókba, és ha nem volt háború, kiképzéseket rendelt el az altiszteknek és a katonáknak. Ügyelt arra is, hogy mindig legyen bevethető tartalék. Napóleon 1797 júliusában tollba mondta, hogy

„a háború mestersége egyszerű, teljesen a végrehajtástól függ. Nincs benne semmi homály, csak józan ész és semmi ideológia.”

Számára a háború folyamatos akció és állandó alkalmazkodás volt a változó helyzetekhez, némi improvizációval fűszerezve. Ehhez kiváló szervezőmunkára, az egységek közötti koordinációra és a fegyelem megszilárdítására volt szükség, valamint arra, hogy a terep és a szemben álló erők felmérésével aprólékosan felkészüljön a csatákra, a hadjáratokra.

HVG: Miben újította meg Napóleon a hadművészetet?