Jeszenszky Géza: Kissinger, a történelemformáló reálpolitikus

A történelemet nem törvényszerűségek irányítják. Úgy halad, mint a vasút: egy darabig kötött pályán, de jön a váltó, és irányt tud változtatni. A váltókat emberek irányítják, a történelmet hol a vezetők, hol a néptömegek. Egyetlen személy is nagyban alakítani tudja a történelmet, nemcsak egy Napóleon, egy Vilmos császár, egy Hitler, egy Churchill, de a beosztottjaik, tanácsadóik is, mint Kissinger volt. A százéves korában, 2023. november 29-én elhunyt Henry (születési nevén Heinz Alfred) Kissinger fiatalon a történelemről írt, később vitathatatlanul történelmet írt, végül három kötetben saját élete történetét is megírta.

Halálakor a világsajtó elővette a rég megírt nekrológokat, csak kicsit kellett rajtuk frissíteni, hiszen az első külföldön született (német–zsidó) amerikai külügyminiszter nagy korszaka az 1970-es évek első fele volt, ez pedig régi, már-már elfeledett történet. Mára a munkássága körüli indulatok jórészt lecsendesedtek, hiszen kortársait, egykori ellenfeleit beleértve, alaposan túlélte, sőt az őt élesen bíráló írásokra sem sokan emlékeznek. Nixon, majd Ford elnök külügyminisztereként (1971–1975) Kissinger négy nagy eredményt ért el. Ezek közül a maga korábban

a leginkább vitatott az 1973-as, Nobel-békedíjjal elismert megállapodás a kommunista-nacionalista Észak-Vietnámmal volt.