Budapesti fura szerzetek: Puella Classica, a művelt rosszlányból lett vallásos szlovák irodalmár
10 perc
2023.12.01. 17:45
A századfordulós évek fővárosi kávéházainak elnyűhetetlen bútordarabjaként élt a magát Puella Classicának, vagy olykor, bizalmasabb környezetben Laurának nevező nő, aki nem a szépségével, hanem a nem mindennapi műveltségével hódított. Udvarlói, amennyiben óhajtották, akár latinul vagy ógörögül is társaloghattak vele, mielőtt a tárgyra tértek, és mindez zavartalanul zajlott a régi Magyarország 1918-as összeomlásáig, ami után már egészen más szerepben jelenik meg a szemünk előtt a nő, akit valójában egyáltalán nem Laurának hívtak.
A híres New York kávéháztól alig kétutcányira található az Almássy teret a Dohány utcával összekötő Almássy utca, ennek pedig a hatos szám alatti épületén ezt a feliratot vehetjük szemügyre:
„Ebben a házban élt és alkotott 1914 – 1917 között Marecsek Jozefina (1880 – 1953), szlovák egyházi írónő, publicista, szerkesztő.
Józsefvárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat 2000.”
Majd alatta mindezt szlovákul is elolvashatjuk. Mielőtt azonban a száz évvel ezelőtt aktív, sosemhallott művészek számára félretett, jellegzetes vállrándítás kíséretében tovább sétálnánk, érdemes megjegyezni, hogy Marecsek Jozefina a századforduló idején valóban kisebbfajta híressége volt a magyar fővárosnak, Krúdy Gyula többször is írt róla, Ady Endrével is jó kapcsolatot ápolt és ráadásul Marecsek kisasszony mindezt nem az írói tevékenységével, sőt éppenséggel mondhatni, hogy annak ellenére érte el.
A kasszírnők élete a XX. század hajnalán
Ha az ember felcsapja a Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1902 és 1903-ra vonatkozó kötetét, abban meg is találja a vonatkozó bejegyzést, miszerint Marecsek Jozefin, kasszírnő a VII. kerületben a Kerepesi út 64. szám alatt lakott. A frissen megszerzett információkból adja is magát a következő kérdés, hogy mégis, ki vagy mi lehetett az a kasszírnő? Amennyiben megmozdulna bennünk a botcsinálta etimológus és felhívná a figyelmünket a munkakörnek a kassza és a kasszíroz szavakhoz való hasonlatosságára, akkor ebben az esetben ne hessegessük el, mert igaza van.
A kasszírnő ugyanis elvileg a kávéházakban, kocsmákban, szórakozóhelyeken az égetett szeszeket is kezelő kiszolgáló, felíró, illetve pénztáros volt. Legalábbis papíron. Ezen felül voltak egyéb feladatai is, például az ő dolga volt szórakoztatni a helyre betérő szomjas embereket, mely szórakoztatás célja természetesen az volt, hogy a fizetővendég lehetőleg minél több és minél drágább italokat vásároljon magának, no meg olykor a kasszírnőnek is.