Tóth Gábor Attila jogász: Az eutanáziával kapcsolatban a mostani szabályozás a legveszélyesebb

15 perc

2023.11.24. 09:10

A gyakorlatban elkerülhetetlenül létezik itthon az eutanázia, de a jogon kívüli szürkezónában, az orvosokra hagyva minden felelősséget – mondta a hvg360-nak Tóth Gábor Attila egyetemi oktató, alkotmányjogász, bioetikus. Ha lenne szándék a változtatásra, lehetne tanulni az úttörők kezdeti hibáiból. De hogyan lehet jól szabályozni a kérdést? Miért fontos a beteg önrendelkezési joga? Interjú.

hvg360: Karsai Dániel hangsúlyozottan nem eutanáziáról, hanem életvégi döntésről beszél. Jogilag mi a különbség?

Tóth Gábor Attila: Mindkettő a modern kor fogalma, de nincs egységes jogi meghatározásuk. Ezek a fogalmak két okból terjedtek el. Az egyik az orvosi technika haladása. A fejlett egészségügyi rendszerű országokban az orvoslás műszerek segítségével meg tudja növelni az élet időtartamát, de lehet, hogy az élet minőségét nem tudja jobbá tenni, csak a gyötrelmeket húzza el. Ezért az orvoslás olyan etikai és jogi dilemmákkal szembesül, ami korábban elképzelhetetlen volt.

A másik társadalmi ok. A modern, világnézetileg plurális társadalmakban az emberek eltérően gondolkodnak életről és halálról, örömről és szenvedésről. Nem mindenki preferálja a lehető leghosszabb életet, vannak, akik kevesebb szenvedéssel járó életre vágynak, még akkor is, ha az rövidebb.

Az életvégi döntések a saját kezelésünkkel kapcsolatos döntések. Például, akarunk-e újraélesztést, mesterséges táplálást, gépi lélegeztetést, súlyos mellékhatásokkal járó fájdalomcsillapítást.

Eutanázia-vita
November 27-én kezdődik Strasbourgban a méltóságteljes halálhoz való jogáért küzdő Karsai Dániel alkotmányjogász pere. Az ALS-sel diagnosztizált Karsai Dániel halálos beteg. A HVG a per előtt vitát kezdeményezett, törekedve arra, hogy átfogó képet mutasson az életvégi döntésekkel és az eutanáziával kapcsolatos dilemmákról, gondolatokról, illetve a Mediánnal felmérette az eutanázia társadalmi támogatottságát. A sorozat részeként olvashatják Kis János filozófus esszéjét, illetve Beer Miklós, a Váci Egyházmegye nyugalmazott püspöke, Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, biokémikus, etológus, Csikós Ágnes palliatív szakorvos, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület tisztségviselője, Hegedűs Zsolt ortopéd sebész, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke, Tompa Andrea író, Tóth Gábor Attila egyetemi oktató, alkotmányjogász, bioetikus és Visky András író, egyetemi tanár gondolatait. A sorozat minden megjelent részét itt olvashatja.

hvg360: Ez az, amit passzív eutanázián szoktak érteni: az életfenntartó kezelés megtagadását.

T. G. A.: De ennél többről van szó, hiszen az életvégi döntések körébe tartozik, hogy az ember akar-e hospice vagy palliatív ellátást, rendelkezik-e a szerveiről és így tovább. Ilyen döntéseket lehet hozni betegség idején, a kórházi felvételkor vagy a kezelés során. De lehet előzetesen, egészségesen is egy jognyilatkozatban, arra a nem várt esetre, ha baleset vagy betegség miatt az ember elveszti döntésképességét.

Tóth Gábor Attila///Az életvégi döntések a saját kezelésünkkel kapcsolatos döntések
Reviczky Zsolt

Karsai Dánielnek igaza van abban, hogy amit ő kezdeményez, az értelmezhető életvégi döntésnek, de az eutanázia egyik fajtájának is.

Az eutanázia is sok értelemben használt fogalom. A közkeletű vélekedéssel ellentétben a passzív és az aktív eutanázia között nem az a különbség, hogy az orvos az egyikben passzív, a másikban aktív. Vagyis nem az, hogy egyikben elmulaszt valamit, a másikban megtesz valamit.

hvg360: Az ember viszont mégis úgy gondolná, hogy beadni valamit annak érdekében, hogy az életnek vége legyen, egy aktív folyamat, valamint nem csinálni pedig passzív, vagyis tevőlegesen is más.