Nyugati példa alapján készült, az egyedülálló nőket segítő romastratégiát készül elfogadni Józsefváros

Mit tesz egy tizenhat éves lány, akit a barátja bántalmazott, elvette a mobiltelefonját, nincs hova hazamennie, és hajnalban a Népszínház utcában találja magát egyedül? A kérdés nem költői, a helyzet nem fiktív. A rendőrségi operátor a lányt hibáztatja: hol vannak a szülei, miért csak most tesz bejelentést? A rendőrök szarkasztikusan nevetnek, amikor felszólítják, hogy szálljon be a kocsiba. „Előállt a taxi” – mondják. A lány pedig fél, hogy a végén jegyzőkönyv készül az esetről.

Egyebek között az ilyen helyzetekre is megoldást kínál az az esélyegyenlőséget és társadalmi igazságosságot célzó stratégia, amelyet a józsefvárosi önkormányzat megrendelésére dolgoztak ki civil szervezetek és szakértők. A dokumentum alapjául szolgáló tétel:

megengedhetetlen a megkülönböztetés és a diszkrimináció roma és nem roma emberek között, a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés és bánásmód minden kerületi lakosnak kijár.

Az elv helyes, ahogy az is előremutató, hogy – most először – központi szerepet kapnak a roma nők és a kerületben nagy számban élő egyedülálló anyák, akiknek többszörösen hátrányos társadalmi helyzetükből kifolyólag elfelejtett és láthatatlan csoportként alig jut figyelem és törődés. (A VIII. kerület ad otthont az ország második legnagyobb lélekszámú roma közösségének.)

Önvizsgálatra késztető, kényszerítő kérlelhetetlen vádirat a Zsigó Jenő-interjúkötet

A Vezetőszáron című könyvben a 71 esztendejét szociológusként, népművelőként, zenészként, és legfőképp a magyarországi cigányság szószólójaként leélő Zsigó brutális nyerseséggel beszél népe zaklatott múltjáról, jelene elviselhetetlen helyzetéről, jövőbeli magyarországi lehetőségeiről, pontosabban kilátástalanságáról.

A program kézzelfogható előrelépést jelentene, hiszen két védett találkozási, segítségkérő pontot is kialakítanának a kerületben, ha a józsefvárosi képviselő-testület következő ülései valamelyikén elfogadja a tervezetet.