Stefano Bottoni: Ha a NER után mindent vissza akarnak állítani, abból egy újabb lelki Trianon lesz
Egészen új szintre lépett a megosztottság, a törésvonalak minimum végigkísérik a NER-t – mondta a hvg360-nak adott interjúban Stefano Bottoni történész. Azt mondta, mindkét oldal beásta magát a lövészárkokba. De hogyan jövünk ki onnan? Hogyan éljék túl, akik nem érzik jól magukat benne? És mi jöhet a NER után? Az interjú egy erről gondolkodó cikksorozat első része.
hvg360: A HVG-nek adott interjúban korábban arról beszélt, 2002-ben szakadt ketté a társadalom. Azóta mennyit változott ez a törésvonal?
Stefano Bottoni: Sokkal mélyebb, organikusabb és elfogadott lett, de 2002-ben csírájában már ott volt. Akkor hirdette meg Orbán Viktor miniszterelnök, hogy aki a Fideszt támogatja, a választásokig hordja a kokárdát. Ez nagyon erős érzelmeket váltott ki pró és kontra, viszályt okozott családokban és kisközösségekben, mert az emberek egy része hirtelenjében eldöntötte, hogy neki ez tetszik, viselni fogja, másnak túl sok volt, és megosztónak tartották az egész akciót.
A mostani helyzethez képest nagy különbség, hogy akkor még hasonló volt a két halmaz médiafogyasztása: ugyanazokat a tévéműsorokat nézték, ugyanazokat az újságokat olvasták – jellemzően a „másik oldalét” is, hasonlóak voltak a viszonyulási pontok, az online média még nem volt jelentős, a közösségi oldalak pedig egyáltalán nem léteztek.
A Fidesz még 2002-ben panaszkodott arra, hogy a szocialisták lenyúlták a közmédiát, mire Medgyessy Péter válasza az volt, ha nem tetszik, csináljatok magatoknak médiát. Nekiálltak, és az „eldugott pénzből” megcsinálták a Hír Tv-t, feltőkésítették a Magyar Nemzetet.
Pár évvel később megváltoztak a médiafogyasztási szokások: a túl balosnak vagy túl jobbosnak tartott lapokat lemondta az egyik vagy a másik oldal, 2010 után pedig egészen új, intézményes szintre lépett a megosztottság.
hvg360: Mintha az embereknek kényelmessé vált volna a saját buborékuk, amire a Facebook csak ráerősített.
S. B.: Igen, de ez nem csak magyar jelenség, hanem nemzetközi trend. Az X (a volt Twitter) pedig mindennek a multiplikátora. Az valósággal egy ring, ahol az ember ismeretlenekkel, robotokkal, őrültekkel bokszol.
Ez a trend, mint sok más, Amerikából indult, aztán Nyugat-Európából begyűrűzött ide is, mint a válság. Magyarországnál annyi különbséget látok, hogy itt már 2010 előtt leépült a közmédia, illetve a sajtó véleményformáló szerepe, ami a 90-es években nagyon erős volt. Az olaszoknál, németeknél, franciáknál még számít, hogy X.Y. megírt valamit, a magyar nyilvánosságban viszont nem nagyon tudnék mondani ilyet, ahogy az is megkérdőjeleződött, hogy mi a hiteles információ.
Gyakorlatilag mindkét oldal beásta magát a lövészárkokba, de nyilván a 2010 utáni kurzusnak nagyobb a felelőssége, mert az ő lövészárka rögtön mélyebb volt, gazdagabb töltényekben, és büszkén hirdet kirekesztő, antidemokratikus eszméket.