Az én hetem: Kedv! Remények! Akksik! – Krusovszky Dénes Debrecenről, óraátállításról, széllel szemben hugyozásról
4 perc
2023.10.29. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Krusovszky Dénesnek most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: Brüsszelfóbia, helyzezkedés, detényleg, aggódás, pulykakakasok.
Brüsszelfóbia – Orbán ismét nemzeti konzultációt akar, hogy ezzel harcolhasson Brüsszel ellen
Helyezkedés – Egyre jobban beindulnak az ellenzéki pártok a választás előtt. Karácsony az ellenzéki pártok szövetségét szorgalmazta a fővárosban, Donáth Anna, a Momentum EP-listavezetője publicisztikában üzent hadat a DK-nak, mire nekiment az LMP-s Ungár Péter, aki egyébként a politika Alekoszának tartja Márki-Zay Pétert.
Detényleg – Szalay-Bobrovniczky Vince, a honvédelmi miniszter testvére kifakadt, amikor mindössze havi 150 ezret ajánlottak neki egy igazgatótanácsi posztra, a levelezés pedig Hadházy Ákosnál kötött ki.
Aggódás – Még mindig rengeteg izraeli túsz van a Hamász kezén. Kiderült, közülük négyen – köztük két gyerek – magyar kötődésű.
Pulykakakasok – Nem múlik a debreceniek haragja mindazért, amit a városban és környékén a helyi és az országos vezetés tervez. Egyre aktuálisabb a kérdés: tényleg megbukhat a polgármester az egyik legbiztosabbnak gondolt fideszes erődítményben?
Már megint állítani kell az órát. Erre riadok fel hajnali három és kettő között.
Visszafelé riadok az időben, pedig még nem is aludtam. Nem tudom megmondani, hogy azért nem bírtam-e elaludni, mert túlolvastam magam, vagy azért voltam képtelen abbahagyni az olvasást, mert nem akart álom jönni a szememre. Mindenesetre hirtelen ott találtam magam az időrésben, és még csak azt sem tudom megmondani, hogy mire jó ez az egész. Most akkor spórolunk így áramot (petróleumot, gyertyát), vagy nem? Illetve, ha a spórolás a cél, miért nem mindjárt két-vagy három órával ugrasztjuk vissza az időt? Az lenne a valami. Egyre többet hallom, hogy vannak ellenzői is az állítgatásnak, de az ő érveiket sem értem. Legutóbb, ha jól emlékszem, egy téma nélküli radikális párt próbálkozott vele, kevés sikerrel. Amúgy is miféle radikális párt az, amelyiknek nincs ennél húsbavágóbb célja. Öreganyám fájós térdkalácsát sem lehetne az órabuzerálás eltörlésével mobilizálni. Kit érdekel ez az egész, detényleg? Akárhogy tekergetjük is, az a vége, hogy túl keveset alszunk.