Budán kezdték, de csak Svájcban juthattak a világhírig a jóga magyarországi úttörői
Korát megelőzően demokratikus jógaközösség alakult a harmincas évek Budapestjén egy magyar nő és egy indiai férfi vezetésével. A Róluk szól a Jóga Budán című kötet.
„A tornaruhás tanítványok között megszűnt a rang- és vallási különbség; nem volt ritka, hogy egy tudós mellett egy kalauz jógázzon, szegény diák az egyetemi professzor mellett, építőmunkás egy arisztokrata hercegi család leszármazottja, zsidó üzletember pedig egy tornaruhás katolikus pap mellé került.” Ilyen sokszínű társaság gyűlt össze az első hazai jógaklubban. A korát messze megelőzően demokratikus és egészségtudatos légkörű helyet Haich Erzsébet zongoraművész, szobrász, festő és az indiai Selvarajan Yesudian alapította 1937-ben Budán. A két, különös sorsú ember történetét Kertész Edina Jóga Budán című könyve meséli el.
Az eddig gyerekkönyveket író szerző nem titkolja, elfogult, nemcsak regénye főhősei, hanem általában a jógázás iránt. Az utószóban megemlíti, hogy már jó néhány éve jógázott, amikor a kezébe került Haich Erzsébet egyik könyve. Állítása szerint addigra sikeresen alkalmazta a jógát öngyógyításra, és a segítségével vészelte át a válását és szülei halálát is.