Krausz Ferenc: Sosem éreztem, hogy kiemelkedő lennék, de a célok eléréséért szinte minden áldozatra képes vagyok
8 perc
2023.12.10. 13:30
„Azt tanultam otthon, hogy a munkában bízzunk, ne a lottó ötösben reménykedjünk” – mondja az attoszekundumos (a másodperc egymilliárdod részének egymilliárdod része) fizika megalapozásáért és az elektronok mozgásának kutatásáért két társával Nobel-díjban részesült 61 éves móri születésű tudós. Krausz Ferenc azt ígéri, átformálhatja az orvostudományt, amin most dolgozik. Portréinterjú. A beszélgetés közvetlenül azután készült, hogy Krausz Ferenc megkapta a Nobel-díjat. A díjat vasárnap adják át, ebből az alkalomból közöljük újra az interjút.
HVG: Mennyire fordult fel az élete Nobel-díjasként, és mikor fog vajon helyreállni?
Krausz Ferenc: Aznap este 11 felé belenéztem az üzenetekbe, gondoltam párra válaszolok, aztán hajnali fél négy felé rájöttem, hogy nem jutok a végére. Bevallom, nagyon jólesett, bár az alvás hiányzott. Remélem, hamar vége lesz a felhajtásnak, de Theodor Hänsch kollégám szerint hiú reményekben ringatom magam.
HVG: Mire jó a Nobel-díj? A vele járó pénzre, úgy tűnik, nem szorul rá, mert nagy részét az ön által alapított, ukrajnai fiatalokat segítő Science 4 People egyesületnek adja.
K. F.: Az ukrajnai háború kitörésekor arra gondoltam, hogy a határon segítek a menekülteknek, de láttam, hogy ez jól működik sok száz remek honfitársamnak köszönhetően. Inkább használtam a nemzetközi kapcsolatrendszeremet, hogy segítsük a menekült és a kárpátaljai fiatalokat.
Tanszereket veszünk, a tanárok fizetését egészítjük ki, összegyűjtöm a Max Planck intézetekben a régi, de még használható elektronikai eszközöket, és kiviszem Kárpátaljára. Hogy a Nobel-díj az elismerésen kívül mire jó, nem tudom, hiszen csak most kapom meg, de ha a belőle származó előnyöket jó ügy szolgálatába állíthatom, akkor gátlástalanul megteszem.