A medikántól az ómegáig – mi köze a magyar vénasszonyok nyarának a gyilkos líbiai áradásokhoz?

Egy kicsit a hetek óta tartó közép-európai indián nyárnak is köze volt ahhoz, hogy szeptember első felében ilyen pusztító erővel csaphatott le előbb Görögországra, Bulgáriára és Törökországra, majd – még vadabbul – Líbiára a Daniel trópusi vihar. Az ebből egy-két nap alatt aláhulló több száz milliméternyi csapadék özönvízszerű áradásokat okozott, több tízezer ember életét követelte, felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott.

De hogyan alakulhatott ki a Földközi-tenger vidékén ilyen erejű, elsősorban a világ más tájaira jellemző vihar? A meteorológusok medikánnak nevezik ezt a légköri jelenséget – a mediterrán hurrikán kifejezésből alkotott szóösszerántással.

Ilyenkor egy szokványos mediterrán ciklon, miután elég hosszú ideig kavargott a Földközi-tenger felett, szubtrópusivá vagy trópusivá alakul. Egy ilyen, alacsony légnyomású hatalmas örvény a viszonylag meleg tengervíz és a hideg magaslégkör közti instabilitásból nyeri az energiáját, még pontosabban a konvekcióból, vagyis a magasba emelkedő meleg, nedves levegőből. Ereje pedig általában a szárazföld fölé érve sem gyengül, sőt.