Orbán, Hszi, Erdogan és a többiek, diktátorok a 21. században – 5. rész: Választások és ügyeskedések
7 perc
2023.09.30. 15:00
Hogyan tartja hatalmon a diktátorok legújabb generációját az információ manipulálása, valamint a demokrácia színlelése? Hitler, Sztálin és Mao az erőszakot, a félelmet és az ideológiát hívták segítségül egyeduralmuk fenntartásához. Manapság azonban a tekintélyelvűség fogalmát médiatudatos „erős emberek” alakítják, akik a szavak és az érdekeiket szolgáló hírmagyarázatok mesterei. Az olyan politikusok, mint Jair Bolsonaro, Recep Tayyip Erdogan, Hszi Csin-ping és Orbán Viktor az információ torzításával és a demokratikus formák kijátszásával gyakorolják hatalmukat az állampolgáraik felett. Szergej Gurijev és Daniel Treisman könyve a tekintélyelvűség új formáját írja le, miközben bemutatja a spindiktátorok felemelkedését és hatékony módszereit. A kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
A Chávezhez és Putyinhoz hasonló spindiktátorok esetében a választások új jelentőségre tettek szert. Már nemcsak a vezető tiszteletére vagy a félelemkeltés gépezetének finomhangolásához rendezett rituálék voltak, inkább eszközök arra, hogy a népszerűségből a hatalomgyakorlás más területein is előnyt kovácsoljanak. Hitelminősítőkként működtek: számokra fordították le a diktátor elismerségét, amiből intézményes és politikai előnyökhöz lehetett jutni. Az erőszakmentesség látszatát fenntartani vágyó vezetőknek a szavazás még a puccsnál és a forradalomnál is preferáltabb útvonalat jelentett az elnöki palotába. És miután valaki bejutott oda, vigyázott a népszerűségére, és a szavazóurnáknál aratta le annak gyümölcsét.
Hitler, Sztálin és a hozzájuk hasonló diktátorok „új rendek” kiépítésébe kezdtek, mint a kommunizmus, az árja birodalom és a korporatista diktatúra. A spindiktátorok azt a látszatot keltik, mintha a demokrácia hívei lennének. Igyekeznek azt adaptálni a helyi viszonyokhoz, vagy lassan, fokozatosan közelíteni felé. „A teljes körű demokrácia nekünk nem az út kezdetét jelenti, hanem a végét” – magyarázta a kazah Nazarbajev 2013-ban. Oroszország, mondta Putyin elnök, „majd eldönti magának, milyen tempóban és feltételekkel kíván a demokrácia kiépítése felé haladni”.
Valóban, gyakran mintha olyasmit mondanának, amit Szent Ágoston a tisztaság kapcsán az imájában: „Uram, adj nekem demokráciát – de még ne!” Elődeikkel szemben a spindiktátorok látszólag tisztelettel viseltetnek a parlamentjük irányába, és úgy tesznek, mintha izgatottan várnák a választás végét. Amikor valamilyen kihívással szembesülnek, támadni kezdik a nyugati kritikusok álszentségét, akik liberális puristákként viselkednek, miközben elnyomják a kisebbségi szavazókat, és keményen bánnak a tüntetőkkel. Putyin egyszer szarkasztikusan megjegyezte, hogy Gandhi halála óta nem a nem talált olyan vezetőt, aki elég tiszta lett volna ahhoz, hogy szóba álljon vele.