Tamás Ervin: Nyilvánosság és kultúra – az egyik oldalon éhkopp, a másikon Kánaán

Újságíróként egyre többször ütközöm bele abba, hogy a szerkesztő a vonal túlsó felén örömmel közli, hogy várják az írást, de sajnos nem tudnak fizetni. Hajdan a szamizdatok készülhettek így. Rangos egyetemen is tarthatnék órát a médiaszakon. Óradíj? – sajnálkozik a docens –, hát arra ne számítsak. Elárasztják postaládámat leveleikkel a civil közösségek, független színházak, rádiók, irodalmi folyóiratok, kitűnő oknyomozó portálok, hogy havi vagy évi felajánlással támogassam őket. Kifejezetten bánt, hogy válogatnom kell közülük, mert tudom, hogy a lét és nemlét között imbolyognak, miközben munkatársaik ebben a bizonytalanságban is minőséget állítanak elő, fontos missziót teljesítenek.

A „misszió” szótól kiver a veríték. Normális országban ahhoz, hogy egy művész, egy közösség tökéletes munkát végezzen, komolyan vegye a hivatását, olyat alkosson, ami egyedi, őszinte, megkapó, és bátor – szervesen és logikusan kapcsolódik az is, hogy ezzel egyúttal közönséget vonz, bevételre számíthat, vonzza a mecenatúrát, amelyet hatásos piár- és reklámlehetőség egészít ki. Az állam pedig nemcsak a sportteljesítményt, hanem a nívós kultúrát is szívén viseli, már csak azért is, mert az szintén növeli a sokat emlegetett országimázst. Ráadásul egy mértéktartó hatalom tisztában van azzal, hogy az adófizetők száma jóval népesebb a rá szavazókénál. Magyarán a piac és a kultúra befogadása érzékeny egyensúlyt kíván, ha ezen kizárólag a politikai érdekek mentén ügyködnek, a konzekvens részrehajlás értékeket temet el, közízlést deformál.

Persze mindig vannak jótevők, akik székekre íratják a nevüket, mások gálánsan egyszerre több példányra fizetnek elő kedvenc lapjukból, hogy más is olvashassa őket. Az azonban, hogy nívós társaságokat, produkciók előállítóit csak a puszta küldetéstudat tartson életben, infúziót kizárólag civil énemtől várjon, mert az állam a támogatás valamennyi formáját tekintve elfordul tőle, súlyos szóval, meg akarja semmisíteni, egyre jellemzőbb. A tao kivezetése a kultúra területéről (miközben a sport továbbra is nagy tételben élvezi áldását) egyre súlyosabb sebekkel, sérülésekkel járt.

Kórkép 2023: Kuss

Miközben romlik a közhangulat és az emberek anyagi helyzete, az elmúlt egy évben felerősödött a hallgatás is. Sokan inkább nem vállalják névvel a véleményüket, csak hogy elkerüljék a konfliktusokat. A kormány érdemi ügyekben hallgat (el információkat), aki viszont felemeli a szavát, azt eltapossák.