Erre csak a civilek képesek: közösség épül Józsefvárosban a művészet eszközeivel

A kortárs világ egyik varázsszava a közösség: benne van a közbeszédben, a pályázati felhívásokban, a politikai megnyilvánulásokban, a személyes céljainkról való gondolkodásunkban. Vágyunk rá, elvesztettük, nem találunk vissza hozzá, építenénk, újraalkotnánk. Mintha lenne egy olyan közmegegyezés, hogy deficit van belőle, és ezt helyre kellene hozni. Erről a felismerésről szólt a pandémia időszaka, az okostechnológiák elterjedésének hatására megélt nyereség-, majd veszteségtudat, a megváltozó lakhatási politikák és életstratégiák, a kapitalista termékdömpinggel szemben megjelenő hitelességi elvárások.

Aki kipróbálta már, hogy közösséget keresni, találni, beilleszkedni, építeni, (újra)teremteni mivel jár, az azt is tudja, hogy nincs ennél összetettebb feladat.

Nem lehet megúszni a teljes személyes bevonódást, az abszolút rugalmasságot és az asszertivitást, a folyamatos újratervezést, a megmerítkezést és figyelmet, a feltétlen bizalmat, valamint a kudarc mindennapos tapasztalatát. Mert az egyenrangúság a kulcs: a közösség tagjai közötti mindent megelőző egyenlőség.

A tranzit.hu kortárs művészeti egyesület – melynek független működését már 15 éve az Erste Stiftung (az Erste Bank Alapítványa) támogatja − által kezdeményezett hosszú távú program, a Lehetőségek tere ezt a lehetetlen küldetést tervezi teljesíteni Práter 63-ban, vagyis a Szigony utcai lakótelepen, a Molnár Ferenc tér sarkán lévő Práter utca 63. alatt.

Honlapjukról világosan kirajzolódik, hogy ezeket az ambíciókat olyan címkékkel szeretnék ellátni, melyekkel érthető, de nem félreérthető a szándék. Az alapítók fiataloknak (16-35) akarnak teret és hangot adni, olyanoknak, akik nem mindig tudják, hogy tér és hang hiányzik nekik, s ezt a megtalálást a művészet eszközeivel segítik.