"A német birodalom nem Olaszország" – A Horthy-sajtó benézte Hitlert
Hitler birodalmi kancellárrá kinevezését 1933-ban a közvéleményt formáló magyar sajtó kezdetben inkább rendteremtő kísérletnek és múló epizódnak tekintette, mintsem tragikus történelmi fordulatnak.
Maguk sem tudták pontosan, mit is gondoljanak 1933 januárjának utolsó napján az Est-konszern délelőtti orgánumánál, a Pesti Naplónál. A lap Hitler című vezércikkében azt bizonygatta, hogy a weimari köztársaság államfője, Paul von Hindenburg január 30-án ugyan kancellárrá nevezte ki a nemzetiszocialisták vezérét, ám
„Ez a kormány nem hitlerista kormány. A legfontosabb pozíciókban ott vannak Hindenburg bizalmi emberei.”
A történelmi tapasztalatokra hivatkozva a névtelen cikkíró ezzel zárta írását: „A nagy és hatalmas birodalom eddig még mindig meg tudott állani a meredek szélén.” A lap állandó berlini tudósítója, Ráskay László realistábbnak bizonyult kollégájánál. Látta, és le is írta a nemzetiszocialisták párthadseregének, a barna inges rohamosztagosoknak hatalomátvételt ünneplő grandiózus „parádéját”, hallotta a harsogó harci indulókat, a zsidó-, szociáldemokrata- és kommunistaellenes jelszavakat, s észlelte az addig erősnek feltételezett baloldali ellentábor teljes bénultságát, azt, hogy „lábhoz tett fegyverrel szemléli az eseményeket”.
A fáklyás felvonulással a bekövetkező fejleményekből kaptak ízelítőt a berliniek – vont utólagos mérleget Anna Maria Sigmund bécsi történész. A Diktátor, démon, demagóg című, 2007-ben magyarul is megjelent kismonográfiájából viszont az is tudható, hogy miközben Adolf Hitler kampányfőnöke (és nem sokkal későbbi propagandaminisztere), Joseph Goebbels lépten-nyomon azt sulykolta, hogy egymillióan éltették az új kancellárt, e megtévesztő látszathoz valójában elegendő volt 15 ezer acélsisakos. Erre reflektálva születtek meg a bulvár és a komolyan vehető, liberálisként elkönyvelt napilap mezsgyéjén lavírozó Esti Kurir első oldalán az öles címek:
„A polgárháború réme – Párthadserege lesz Németországnak?”