Ha tanulmányozta a zsoldostörténelmet, Prigozsin sejthette, hogy mi lesz vele

Amikor a zsoldosok vezére már tényleg terhessé vált megbízójának, akkor a titkosszolgálat tette a dolgát, és a parancsnok holttestét kidobták az ablakon. Az utóbbi hetek híreinek egyik főszereplőjéről, Jevgenyij Prigozsinról lapzártánkig nem érkezett ilyen jelentés; az idézett eset Firenzében történt a XV. század derekán, az áldozat pedig Baldaccio d'Anghiari. Nem ő volt az egyetlen zsoldosvezér, akitől bizalomvesztés vagy hatalmi törekvések miatt megszabadultak. Így járt például Nápolyban Jacopo Piccinino vagy Velencében Francesco Bussone da Carmagnola.

Mégis ezek a leszámolások csekély szakmai kockázatnak mondhatók ahhoz képest, hogy azokban az időkben rengeteg zsoldoshadsereg működött. Kevés uralkodónak volt pénze nagy állandó hadsereg fenntartására, a városállamokban nem is igen akadt nélkülözhető munkáskéz. Amikor úgy diktálták a körülmények, a sok olasz hercegség és királyság, vagy akár a pápai állam, szabályos szerződést (contratto) kötött a maszek hadvezérekkel, a condottierékkel.

Velük nemcsak az volt a baj, hogy időnként önállósították magukat, hanem hogy nem a győzelemben voltak érdekeltek, inkább a csatározások elhúzódásában, hiszen nem voltak a maguk és a katonáik pénzének az ellenségei. Sőt egymásnak sem feltétlenül: nem volt jellemző, hogy kíméletlenül lekaszabolták a konkurens zsoldosokat. Jobban jártak, ha némi hadifogság után a bérharcosok újból pénzt kereshettek a szakmájukban.