Menekült magyar képzőművészek sokasága írt történelmet a Hitler előtti Berlinben

Bár a múlt század első harmadában a magyar festők, építészek, fotósok jelentős szerepet játszottak Berlin művészeti életében, a klasszikus modern irányzatok bemutatásában, térnyerésében és terjedésében, mégis ez az első alkalom, hogy erről átfogó kiállítás keretében ismerkedhetett meg a szép számú helyi közönség.

Az első bemutatkozás még a háború előtti időre esett: 1910-ben egy Budapesten járt német műkereskedő kezdeményezésére a Nyolcak csoportjának néhány tagja, így Berény Róbert, Czóbel Béla, Pór Bertalan műveiből rendeztek kiállítást a Berliner Secession galériájában. A csoport tagjain kívül kiállított akkor Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly is, későbbi csupa nagy név. Az első fogadtatás mégsem volt túl lelkes. Az első világháborúra készülő németeknek nem nagyon tetszett az amúgy tehetséges és érdekes magyar művészek impresszionista, túlzottan franciás stílusa, amit akkoriban még idegennek is találhattak.

Az eltűnt képek nyomában: Nyolcak ágyneműtartóban és kazánházban

Az 1909-ben alakult Nyolcak avantgárd művészcsoport nyolc tagjának élete bővelkedett az izgalmakban: mindannyian alkottak Párizsban, kiállítottak külföldön, néhány festményük, rajzuk pedig rejtélyes módon eltűnt. Mi került elő ezekből az elmúlt években és honnan? Czigány Dezső, a 20. század eleji legendás Nyolcak művészcsoport tagja önkezével vetett véget életének 1937-ben, ahogy ez a festőről írt életrajzok mindegyikéből kiderül.