Tóta W.: Filmszakadás

Óriási gratuláció! – üzeni a Nemzeti Film­intézet Buda Anna Flórának, ­amiért elnyerte az Arany Pálmát, a lehető legnagyobb elismerést Cannes-ban. Ott dögölj meg, ahol vagy! – üzenhetné Buda Anna Flóra és alkotótársai a Nemzeti Filmintézetnek viszonzásképp, és akkor még egészen udvariasak. Az intézet ugyanis háromszor dobta vissza a filmtervet, nem adott rá egy lyukas garast sem, ezért az francia filmként készült el, és ha valaki nem sütkérezhet a fényében, az a Nemzeti Filmintézet meg a derék herék, akik lakják.

Sütkérezzenek a huszáros baromkodásban, az egy csendes partszakasz, nem jár ott senki, pálma sem árnyékolja be. Arra volt pénz, mert van benne ló meg történelemhamisítás. Hogy esélye sincs bármiféle díjat nyerni, Magyarországot megmutatni, felkelteni a világ érdeklődését? Az mindegy, hiszen nincs is világ. Extra Hungariam non est vita.

Nem lenne ez fontos, ha a filmszakma anomáliája lenne. Annak mindig megvoltak a betegségei, a futóbolondjai, a csődjei. De ez a történet nem egy filmről szól, hanem arról, miért életképtelen és kudarcra ítélt a rendszer, amiben élünk. Nemcsak a magyar Arany Pálmát vágtuk le, hanem az összes aranytojást tojó tyúkot.

Nagy Gergely: Megérkeztünk. A kormány leszámol a magyar kultúra kritikus és független részével

A Fidesz célja 2010 óta pontosan annak az állapotnak az előidézése volt, amiben most vagyunk. Kimondva-kimondatlanul a független kultúra és művészet eltörlése, lehetőleg végképp. Jól tudták, hogy a kultúrának ez a szegmense milyen erővel bír, ha máshonnan nem, hát a saját fiatalságuk idejéből. Közkultúra pedig lesz: drága, színes, és hamis.