Ön hogyan választja meg, kinek a tanácsaira hallgat? Íme a közgazdászok tippjei

A játékelmélet egyik ősklasszikus példája a nemek harca nevű játék, ami abból a szempontból elképesztően rossz névválasztás, hogy harcról szó sincsen benne, épp ellenkezőleg, a kiindulópontja pont az, hogy egy pár szeretné együtt jól érezni magát. Két lehetséges program van a városban aznap este: a nő egy balettelőadásra menne szívesebben, a férfi pedig egy bokszgálára (az európai verzióban ez már focimeccs lett – mondjuk ma már erősen szexistának minősülne egy ilyen indítás, 1957-ben még elment). Egymással beszélni nem tudnak, hiszen ugye 1957-ről van szó, a mobiltelefont csak évtizedek múlva találják fel, szóval mindketten kénytelenek maguk választani, hova mennek – mi a teendő?

Nagyon aranyos párról van szó, ugyanis egyikük sem akkor lesz a legboldogabb, ha a saját kedvenc programján van ott, hanem akkor, ha kettesben tölthetik az estét. Úgyhogy a Nash-egyensúly, vagyis az a megoldás, ami egyszerre mindkét szereplő számára a legjobb, az, ha az egyikük kompromisszumot hoz, és elmegy a másikuk programjára. Az igazán trükkös ebben a feladatban az, hogy akkor járnak jól, ha az egyik, de csakis az egyik szereplő enged: ha mindketten kedvesek akarnak lenni, akkor a lehető legrosszabb eredmény jön ki, és a férfi a balettelőadást ásítozza végig egyedül, a nő pedig a meccset.

A közgazdaságtan hőskorának egyik alapvető kiindulópontja az volt, hogy az emberek racionális döntéseket hoznak – csodálatos pillanat volt, amikor valaki végre felfedezte azt, hogy ez nem igazán működik, egyszerűen azért nem, mert nincs a világon olyan ember, aki mindenről mindent tudna. Szóval a kérdés igazából innentől az: mi a racionális döntés akkor, ha nem tudunk mindent? Mi alapján válogatjuk meg, hogy kire hallgatunk, és mit hiszünk el neki, egyáltalán – mint a nemek harca példában – hogyan próbáljuk meg kitalálni, mire gondol a másik?

Mennyivel rosszabb döntéseket hoz az, akin nagy a nyomás?

Szép lenne a világ, ha minden döntés jól átgondolt volna, de aki nagy nyomás alatt van, nem mindig dönt racionálisan. Nem csak a szűk határidő vagy a nagy tét zavarhatja bele az embert olyan helyzetbe, amikor nagy stresszben kell döntenie - mutatták ki a téma kutatói, akik arra is rájöttek, a kockázatokhoz egész másképp hozzáálló embereknek is vannak közös sémáik, amikor hirtelen kell döntést meghozniuk.

Ennek a leggyakrabban vizsgált formája az információs aszimmetria, amikor például egy eladó és egy vevőjelölt között problémák lehetnek, mert az eladó nem akar mindent elmondani a lehetséges vásárlónak, aki viszont emiatt gyanakvó lehet. De nem mindig ilyen egyenlőtlen a helyzet.