Parászka Boróka: Kisebbségi magyarként kérjük (vissza) a woke-ot és a PC-t

Ma a woke és a politikai korrektség (PC) ostorozása Magyarországon hozzátartozik az úri jómodorhoz, a morális tisztesség felmutatásához, és a jófejség bizonyításához. Az, aki valamit is ad magára – politikai oldaltól függetlenül –, nem dől be ezeknek az ideológiai bóvliknak, van annyira eredeti, hogy beintsen nekik, és annyira bátor, hogy bátran egyetértsen mindenkivel: gyanús ez a két, messziről iderángatott fogalom.

Jellemző, hogy a woke és a PC elutasításakor mindig valamilyen, lehetőleg túlzó, amerikai, de legalább nyugat-európai példát hoznak fel az elégedetlenkedők.

Arról, hogy most már a kisebbség(ek) zsarolják a többséget, hogy az identitáspolitikai témák elnyomják a fontos, konkrét, valós és sürgető ügyeket. (Az identitásproblémák nem fontosak, nem sürgetnek, és hogy mi mögöttük a konkrétum, azt az óhatatlanul többségi magyarországi vitatkozó nem firtatja). Soha, még véletlenül sem merül fel annak a lehetősége, hogy a woke és a politikai korrektség a kisebbségben élő magyarok számára lehet fontos, Magyarország határain kívül, mivel mindenféle hátrányos megkülönböztetés, egyenlőség- és jogbiztonsághiány, rejtett vagy nyílt diszkrimináció rajtuk is csattan. Nekik is kiemelten szükségük van a társadalom folyamatos, fel nem függeszthető önreflexiójára.

Márton Joci LMBTQ-aktivista: "Az, hogy nincs szükség a woke-ra, őrültség"

A woke nélküli baloldali gondolkodás egyenletének a végén a jobboldali konzervatív gondolkodás állna, mondja Márton Joci roma LMBTQ-aktivista, identitáspolitika-szakértő, aki a CEU kétéves Romani Studies programon végzett, az Ame Panzh roma szakértőkből álló kollektíva egyik alapító tagja. Szerinte a woke egyebek közt arról is szól, hogy "bizonyos emberek, akiknek eddig nem osztottak lapot, most szólnak, hogy "bocsi, de nekünk ez nem tetszik"".