Márton Joci LMBTQ-aktivista: "Az, hogy nincs szükség a woke-ra, őrültség"

HVG: Magyarország nem volt gyarmatbirodalom, mint Anglia vagy Franciaország. Értelmezhető magyar kontextusban a woke?

Márton Joci: Azért Kelet-Európában sem vagyunk mentesek megrendítő történelmi eseményektől. Gondoljunk csak a holokausztra. Volna, ami mintát adhatna arra, hogyan kezeljük a diszkriminációt, a kisebbségek ellen irányuló állami propagandát. Arról nincsen tapasztalatunk, milyen a gyarmatosítás, de azt tudjuk, mit jelent, amikor egy kormány óriásplakátokon és reklámokban hergeli a társadalmat különböző kisebbségi csoportok ellen.

HVG: A romák ellen elkövetett 2008–2009-es gyilkosságok mutatták meg talán a legtisztábban a hazai rasszizmus vérfagyasztó valóságát. Mégsem indult a mai napig egy, a Black Lives Matterhez hasonló megmozdulás. Miért nem mozgatja ez meg a magyarokat?

M. J. : Valóban, amikor a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok megtörténtek, hatalmas csend volt, kollektív kínosság. Nem tudtuk feldolgozni közösen, mint egy nemzet. Sok oka lehet ennek, az egyik pedig a rasszizmus. Nem feltétlenül az aktív rasszizmus, inkább a hallgatólagos. A többségi magyar társadalmat nem tudja megrendíteni a meggyilkolt roma emberek sorsa, mert nincs empátia. A történelemmel és a jelenlegi társadalmi eseményekkel való szembenézéssel is adós az ország, mert nincsenek meg rá az eszközeink. Nincs olyan politikai elit, amely kikényszerítené vagy motiválná a feldolgozást. Inkább a mismásolás megy.

HVG: Az, hogy valaki egy kisebbségi csoporthoz tartozik, feljogosítja arra, hogy érzelmileg zsaroljon más társadalmi csoportokat? Ez kellemetlen érzést válthat ki sokakban, akik úgy érzik, hogy „én nem vagyok rossz ember”.

M. J.: Ha elhisszük azt, amit a társadalomtudomány állít, hogy vannak elnyomók és elnyomottak, akkor igenis lehet kényelmetlen érzésem, ha nekem olyan identitásom van, mint mondjuk, hogy férfi vagyok, mert az azt jelenti, hogy én vagyok nyeregben. Ha én férfiként feminista álláspontot szeretnék képviselni és támogatni a nők emancipációs mozgalmát, akkor egyértelmű, hogy valamilyen szinten kellemetlenül kell éreznem magam, mivel én is részese vagyok annak, ami megakadályozza a nőket a céljaik elérésében. Ha nem ismerem fel, hogy én is részese vagyok ennek, hogyan tudnék ellene tenni? Ezt nem érzelmi zsarolásnak nevezném, hanem szükséges rossznak: először is ismerd fel, ha a rossz oldalon állsz. Mi ez a kellemetlen érzés ahhoz képest, amit az elnyomottak átélnek.

Cikkünk a woke magyarországi helyzetéről, ehhez készült interjúnk a woke-ot pártoló Márton Jocival, illetve a woke elleni érveit kifejtő Rodrigo Ballesterrel (ez alább olvasható):

Importált konteóktól és kultúrharctól remél olcsó sikert Orbán

Orbán Viktor fürkészi a témákat, amelyek mögött a Fidesz táboránál is nagyobb többség áll. Most egy olyan amerikai vitát állít propagandája szolgálatába, amely érzelmeket vált ki, és előállítani is olcsó. A woke Magyarországon kiütéses vereséget szenvedett, mielőtt bárkit elért volna.

HVG: Hogyan tudja egy társadalom ezt a felismerést pozitív változásra használni, ami előrébb visz ahelyett, hogy csak szorongást és bűntudatot okozna?

M. J.: Elég woke-nak, ébernek lenni, nem alva járni. Érteni és érezni kell, hogy mi folyik körülöttünk. Ha nem tartozunk egy adott kisebbségi csoporthoz, akkor már azzal is nagyon sokat tehetünk, ha megismerjük őket, és a tudásunk, lehetőségeink szerint megtesszük értük a legtöbbet. Nem kell mindenkinek aktivistának lennie, elég, ha a munkahelyeden észreveszed, hogy a nőkre káros döntéseket hoznak, és ilyenkor felszólalsz. Megkérdezed a nő kollégáidat, őket hogyan érinti ez vagy az, és ha kapsz visszajelzést, használod a privilégiumaidat arra, hogy ezzel szemben fellépj. Ez nem azt szolgálja, hogy ettől te jól érezd magad, hogy azt mondhasd, „én most jó ember vagyok”. A cél az, hogy aktív részese legyél a társadalmi változásnak.

Rodrigo Ballester, az MCC műhelyvezetője: “A woke egy szekta, de nem kínál feloldozást”

Napi szinten játszhatná az áldozatot mint heteroszexuális fehér férfi, akit nem kezelnek egyenlőként, mondja magáról Rodrigo Ballester, az MCC Európai tanulmányok műhelyvezetője, aki 2014-2019 között Navracsics Tibor EU-biztosi kabinetjének tagja volt, és az általános és középiskola oktatásért felelt. Magyarországon a romák százezreinek hátrányos megkülönböztetésénél fontosabbnak tartja a transzneműekről vitázni.

HVG: Sok baloldali, magát liberálisnak valló ember sem támogatja, sőt elítéli a woke ideológiáját.

M. J.: Az, hogy nincs szükség a woke-ra, őrültség. A baloldalnak alapvetése az, hogy figyel a társadalmi egyenlőtlenségekre, és olyan politikai intézkedéseket javasol, amelyek felszámolnák ezeket. Sok mai baloldali gondolkodó hangoztatja, hogy a politikai közösségének meg kell szabadulnia a woke-tól, le kell választania azt magáról. De nem tudom, hogy akkor mi maradna. Szerintem logikailag nem létezhet baloldal mínusz woke, mert ami az egyenlőségjel végén maradna, azt egyszerűen jobboldali konzervatív gondolkodásnak hívják. A mai baloldalnak ez az ellentmondása azt mutatja, milyen hatékony a jobboldal, mennyire tudja, mit kell csinálnia. A baloldal úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, és az identitáspolitikát, a woke fogalmát mi is egy konzervatív szűrőn át értelmezzük.

HVG: Akkor tényleg nem lehet már egy viccet sem elsütni? Nem túlérzékeny a woke-generáció?

M. J.: Nincs azzal semmi baj, ha valaki azt érzi, hogy szűkülnek a határok, és hogy gondolkodni kénytelen, meddig lehet viccelni, és hogy ez őt aggodalommal tölti el. Megfordítom: az érzéketlenséget követendő példának beállítani szerintem iszonyú veszélyes. Divat lett nem empatikusnak lenni. A puszta erő etalon lett. A szolidaritás, a mások iránti empátia, az elnyomottak meghallgatása lúzer attitűddé, liberális picsogássá vált a mai woke-ellenes véleményformálók szerint.

Márton Joci roma LMBTQ-aktivista, identitáspolitika-szakértő

Somogyi Tibor

HVG: Erre megfelelő válasz az elhallgattatás, a megszégyenítés?

M. J. : Csupán arról van szó, hogy bizonyos emberek, akiknek eddig nem osztottak lapot, most szólnak, hogy „bocsi, de nekünk ez nem tetszik”. Eddig is volt szexizmus, rasszizmus, homofóbia a kulturális terekben, de eddig nem voltak kihíva. Szerintem nincsen olyan, hogy elhallgattatás-kultúra, helyette most már van „kihívlak vitára” kultúra. Abban a pillanatban, ha valakit azzal vádolnak meg, hogy szexista vagy rasszista, összeverődik mögötte egy másik tömeg, amely éppen a kritika miatt éljenzi az ilyen megnyilvánulásokat. Annyira polarizált a társadalom, hogy az ilyen embereket is megtartja. Lehet, hogy a jövőben nem leszel kegyeltje a liberális elit krémjének, de kapsz egy teljesen új támogatói bázist.

HVG: Magyar szavunk sincs rá, sokan az értelmiségi elit unaloműző hóbortjaként értelmezik a woke-ot.

M. J.: Én nem érzem elitistának, mert ez valójában különböző emancipációs mozgalmak térnyerése. Ha az elnyomott kisebbségeket nézzük, akkor magyar kontextusban romákról, különösen roma nőkről, valamint melegekről kell beszélnünk. Ők nincsenek abban a pozícióban, hogy bárki komolyan állíthatná, hogy a jó dolgukban nem tudnak más unaloműzőt kitalálni, mint hogy erről beszéljenek. Pont a woke-ellenesek a valódi elitisták, hiszen azt próbálják megakadályozni, hogy szó legyen egyfajta újrafelosztásról, a társadalom újrarendezéséről. Nekik kényelmes, ahogy van.

Nyitókép: Márton Joci roma LMBTQ-aktivista, identitáspolitika-szakértő / Fotó: Somogyi Tibor

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360 előfizetést!